A harmónia rendkívül természetes állapot egészen addig a pontig, amíg meg nem tapasztaljuk az első csalódást, ami bizony megsebzi a lelkünket.Viszont ha állandóan őrizgetjük a sérelmeinket, csalódásainkat,nem lehetünk boldogok.
A stabilitásunkhoz hozzátartozik, hogy nem csak önmagunkra koncentrálunk. Az énképünk akkor lehet teljes, ha látjuk helyünket a világban, a természet láncolatában. Ha ez sikerül, sokkal egyszerűbb különbséget tenni, lényeges és lényegtelen, jó és rossz között! Ha ez nem történik meg elveszünk a miértek között! S a kérdések halmazából nem tudunk soha kikászálódni! 
összefüggés. Egészen szerény életkörülmények között élő emberek sokkal kiegyensúlyozottabbak lehetnek, mint luxusban élő társaik. S hogy miért? Mert tudják, hogy mi okoz nekik örömet. Időnként olyan lázasan keressük a magunk örömét, hogy szinte gondban vagyunk, ha megkérdezik tölünk, mit élvezünk leginkább az életben. Pedig néha az is elég, ha nem tervezzük percről percre a napot, kikapcsoljuk az önkontrollt, s engedjük, hogy utat törjön a spontaneitás, és a humor. 
"Carpe diem"- mondta Horatius, a római költő.Minden ami boldoggá teheti az embert, az a jelenben történik - a szeretet, a barátság, megbocsátás, öröm, még a jövő ígérete is! Mindez segít minket az önismeret elmélyítésében,mások megismerésében és megértésében. Hiba lenne mindezt elmulasztani!
