Légy ura a testednek!

Épp egy magánéleti válság közepén voltam, amikor rábukkantam Simonfi Ági dömösi táborára.Talán az ösztöneim súgtak:" Nem gyötrődhetsz itthon, így soha nem jösz ki a gödörből!"- emlékszik vissza három évvel ezeelötti kalandjára Bihari Katalin, történelem-orosz-politológia tanár, aki azóta szinte függő lett attól a felszabadító közegtől, amit Ági életmód táborai és börzsönyi "Szuperhétvégéi" jelentenek. Csak amikor Dömös felé közeledtem, kezdtem el szorongani.Nem a mozgástól féltem, ellenkezőleg arra nagyon is vágytam, hanem az emberektől.Magamat is megleptem, hogy alig fél óra ismerkedés után feloldódtam, és máris kezdtem jól érezni magam.Ági rendet rakott az életemben. Hétkor keltem, kilenckor már tornáztam, délben ebédeltem valami egészségeset, utána megint torna, vagy kirándulás- nem értem rá, a problémáimon rágodni. Az esték jelentették a legnagyobb élményt. Holdfény, tábortűz, jó levegő... Lassan mindenki levetkőzte a külvilágban viselt szerepeit, és őszintén feltárta a lelkét.Kiderült ,hogy a többi nő is hasonló gondokkal küzd, mint én. Az az egy hét jobban hatott, mint egy pszichoterápiás kezelés. Eltünt a magányérzet, újra önmagam lettem, erősnek, magabiztosnak éreztem magam. A közös nevetések, élmények összekovácsoltak bennünket, a tábor végére közösséggé formálódtunk.Hogy hatott a torna? TARTÁST ADOTT. És nekem éppen akkor erre volt szükségem. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy minden fizikai gond, gerinc - és hátfájás mögött, valami lelki sérülés húzódik meg. Ági és munkatársnője,Fincza Erika közvetlensége és tornagyakorlatai gyógyírt jelentettek ezekre.Nagyon jólesett, hogy valaki végre figyel rám.Vettem két nordic walking botot is, és rendszeresen sétálok velük, ahogy a táborban tanultam. Tán az egész életem megváltoztatta ez a "Szuperhétvége"