2010. október 16., szombat

Staccato


Amíg csupán lopjuk magunknak egymást

csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,

vezekelünk a rég megérdemelt nász

visszaeső kis bűnözőiként.

Akié vagy elvesz naponta tőlem,

s ha néha, visszakaplak egy napig,

megint sután, csak félig ismerősen

puhatolom, felejtett titkaid.

Heteken át, míg várom folytatását

egy-két lopott órának, meglopok minden varázst,mit új találkozás ad,

Mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy

már messze vagy, mikor megérkezel.

Karomba kaplak, s mégsem érlek el.

1 megjegyzés: