Már akkor tudta, hogy nem kellett volna. Hagyni kellett volna az egészet.De fájt, még mindig fájt. És akarta, hogy fájjon, mint aki újra, és újra kikapar egy sebet. Tudta már, megbeszélte minden apró dolgát az orvossal. Tudta, napra pontosan mikor lesz az elalvás. De nem ,gondolta ő, még egyszer meg kell próbálni. És megtette. Írt a régi hascímen. Megtalálta. Akkora öröm volt,hogy tán a halált is visszacsinálta volna. De mégsem, döntött, ennek meg kell lennie. Úgy gondolta, kitörő öröm várja, és helyette azt kapta mint hónapokkal ezelött. Az egész napja el volt rontva. Pedig már jól volt. A haja klasszul kinőtt, a keze mozgott, csak belül nem maradt ép rész. Nem baj, gondolta. Úgysem ér az egész már annyit. Aztán megkapta a jussát. A szája tátva maradt. Hát van ilyen? És tépte karjából a csövet mert két kézzel akart írni. A vészhívó megszólalt. Sürgés, forgás,lett nagy patália. Nem feledkezett el bocsánatot kérni. Mert ő, ilyen beteg volt. Bocsánatot kért az orvostól ,hogy beteg lett, és a drága idejét rabolja! Áttétes rák, már csaknem mindenütt. Nem akart szenvedni. Nem akarta ,hogy lássák az elmenetelét, viszont félt "akkor" egyedül lenni. Talált egy humánus orvost. Aki megígérte, hogy a kellő pillanatban közbelép.Ötszázezer forintjába került, de biztos, hogy megéri. Senki nem tud a családból semmit. Szívleállás lesz. Szépen, nyugodtan beszélte meg az orvossal. A fecskendő a fiókjában van, annyira bizalmatlan, hogy az első fájdalomnál nem lesz ott az orvos, beadja magának. De az a levél. Arcul csapta. Halál elött egy arcul csapás, dupla halál, bohóchalál, tán nem is halál. Tán csak egy vicces halál. Van olyan is, vicces halál. Az övé olyan lesz. Szerető vicces halál...... 
2012 november 02. miskolc Írta : Buba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése