Két magzat beszélget

Két magzat beszélget az anyja hasában:

Mondd, te hiszel a születés utáni életben? -

Persze. A születés után jön azélet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.-

Lárifári! A születés után nincs semmi. Onnan még senki nem tért vissza!

S különben is, hogy nézne ki?-

Azt pontosan én sem tudom,de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak...S talán a saját lábunkon fogunk járni, a saját szánkkal eszünk.-

Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet, s méghogy szájjal enni! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk:gondolkodj el egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.-

Igen, de szerintem valami biztosan lesz ,épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk!-

Ostoba vagy! A születéssel az élet véget ér,és kész!-

Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk....-

A Mama?Te hiszel a Mamában?-

Igen.-

Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?-

Nem mert itt van körülöttünk. Benne élünk.S bizony neki köszönhetjük, hogy vagyunk -

No most már hagyjál békén ezekkel az ostobaságokkal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát ha látom!-

Látni most nem tudod, de ha elcsendesedsz, hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét.Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét!