2011. február 14., hétfő

Mesélek egyet:

Mint párszor említettem már, de nem verem nagy dobra, rákos voltam, ma daganatmentes vagyok. Ám a sok kezelés megviselt, plusz itthon is vannak problémák. Nem is ez a lényeg.12 kemo, és 27 sugár. Embertelen, és oda nem figyelő bánásmód, de végigcsináltam. Nem érdekelt az érdektelenség, csak mentem, és tűrtem a kezeléseket. Voltak jelző problémák, a nyirokkeringés beindulása, ill. nem beindulása kapcsán. A sebész kezelt, ahogy tudott, ám semmi nem lett tökéletes. Sőt,egy két, majd három év után különös problémák jöttek elő. Fájt, igen fájt, ahogy kinéztem. Jó lett volna egy két segítő szó, egy kis törődés, egy kis lelki megerősítés , orvosi szinten. A kutya nem mondta,hogy van ilyen. Szenvedtem. Magamtól. Magas ill. megmagyarázhatatlanul ingadozó lett a vérnyomásom. A lábamon szétszakadtak a hajszálerek, izzadtam szörnyen, kivörösödtem, majd elsápadtam! Közben fürödtem a verejtékemben. Fáj a lábam, de annyira, hogy sokszor ha akarnék sírnék. Fáj a májam, a hasam, a fejem, a karom részlegesen béna. Jártam én a háziorvosnál, elmondtam én mindent, s a vége? Szabályosan úgy ahogy a nagykönyvben van megírva, kirúgott. Már altatóval aludtam. Féltem. Megint rák? Nem. Kivizsgálások sorozata. Háziorvosom, már látni sem bírt, szerinte képzelt beteg voltam, a világon semmi bajom nincs, menjek a fenébe, mert rendőrt hív. Szó szerint. Tanúm van. Közben kórházi kivizsgálások, vizsgálatok ezerrel, semmi eredmény. No hát igen ránézésre nehéz gyógyítani. S amikor szóba jött a rák, legyintettek. Az okoz ill. az alkalmazott kezelések okoznak mindent. Közben ment az idő. Én egyre rosszabbul lettem. Nem tudtam már, így miért érdemes felkelni. Ez nem élet. Az új háziorvosom, még nem látott, három vagy öt? hónap óta, mióta átmentem hozzá. Látom ő is hülyének néz. A nagy felismerés. Hiába fizettem harminc évig, a tb-át itt az állami orvoslás nem működik. A tét: Húzom még az igát, ilyen kibírhatatlan közérzettel, vagy fogom a pénzecském, a roky nyugdíjam, helyett, a családi eltett lavettát, és keresek egy magánrendelést. Kerestem. Kedvesek voltak, törődtek velem. Sőt állapotfelmérést is végeztek! Megvizsgáltak! !!! Igazából. Eredmény: egy elhanyagolt , félrekezelt test, gyógyszerekkel agyonrontva, és egy totál lemerült " akkumulátor". Működik még, mert akarom, hogy működjön, és ezért én is botcsinálta orvossá váltam. Ár? A vizsgálat ára 10 ezer forint. 14 kezelésre van szükségem, egyenként 4200 ft. hogy tán "jó legyen" ! Kérdésem: miért nem a háziorvos figyelme terjedt ki az összefüggésekre? Milyen jogon, küdött a "fenébe" a régi háziorvosom, mert rákérdeztem a gyanúmra? Miért nem foglalkozott a problémámmal? Válasz : A háziorvosok általában azt írom ,hogy általában, mert vannak kivételek, de a háziorvosok egy betegre eső ill. szánt ideje 10 perc. Semmi nem érdekli, csak ha elötte buksz fel. Ha okoskodsz, felháborodik, és kikéri magának! Milyen címen tudod te ezt, hiszen ő hat évig tanulta. Hogy zavarhatod őt, a magát Istenek képzelő orvost betegségeddel, ill. betegségedből eredő problémáiddal? Hát mi ő! Miért jársz a nyakára, ha nem vagy jól, nem az ő problémája! Mi köze hozzá. Megállapított ,a testem működésének teljes felborulása, röviden./ ami a legegyszerübb, de teljes vizsgálatokkal kimutatható lett volna/. Most, kezelések! Azért jó! Mert érzem, jó kezekben vagyok, és sikerülni fog, újra teljes értékű ember leszek, nem fog fájni semmim, nem fogok szenvedni, nem kell kutatnom a netten, mi is a probléma. Ezért rossz beteg vagyok. A jó beteg a buta, tájékozatlan, akaratlan, és nem megszólaló. Ha bajod van elmész a háziorvosodhoz, ha sejted mi a probléma, konkrét beutalót kérsz! Persze közben az írnok, s az aszisztens jól kioktat, miért most jött, miért nem szólt, miért nem jó a gyógyszer? Van köze hozzá? nincs, nem ez a dolga. Utána személyesen vagy telefonon időpont kérés. A szakrendelésre. Ez kb. három hónap, jó esetben, a vizsgálatig. Aztán vissza a háziorvoshoz az eredménnyel, javaslattal. kb.két óra míg bejutsz! Ha több helyen szakorvosnál voltál vizsgálaton, egyiket sem érdekli, a másik mit is írt fel nyavajádra, és amit ő felírt, homlokon üti a másik által felírt gyógyszereidet. Rá sem ránt az összmunkára. Te szeded a gyógyszereket, és egyre betegebb leszel. Míg rá nem jössz magad, hol a bibi! És aki nem jön rá!? Az egyszercsak meghal, ok tüdőembólia. Ebben a korban, lehetséges betegség úgyis, még vezet, az agyvérzés, és az infarktus. Ezeket bármire rá lehet mondani. Ja, és a beteg ideges volt. A stressz! Oly divatos halálozási ok, megspékelve egy kis ezzel, azzal. Tudom, jóapám nem rég halt meg, halála megnevezezése teljesen más, mint a valódi ok. Betegsége megállapítása, temetése napján jött postán, a Javaslat: Átutalás osztályunkra. Ugye milyen kedves? És együttérző, sőt humánus! Ennyit a kórházi adminisztrációról. S végül egy levél a Nők Lapjából:

"Tisztelt szerkesztőnő! Írt már lapjuk a különböző szürőprogramokról, amelyek segítségével, időben felismerhetőek a rosszindulatú daganatok. Októberben kiderült, hogy minél hamarabb át kell esnem egy mammográfiai vizsgálaton, mivel elvátozást érzek a mellemben. Ezek után beutalómmal megjelentem a rendelésen, ahol kaptam is időpontot, FEBRUÁRRA. Mivel a mellem azóta is fájt utánajártam, és sikerült kiderítenem, hogy magánrendelésen ugyanazzal a géppel ugyanaz a doktornő, 10 ezer forintért azonnal megvizsgálna! El kellett döntenem, hogy vizsgálat, vagy vacsora! Azok után ,hogy rendszeres járulék fizető vagyok. Kérdem én, mire jó az ismert nők látványos propagandajátéka, ha hónapokig várakoztatják, a sürgős eseteket, és az átlagembereket! Mélységesen elkeserített ez a felismerés" No ennyi. Vonja le mindenki a saját számára levonható következtetést, és gondolkozzunk el egy kicsit? Mi is a problémájuk az orvosoknak? Sok a beteg? Nem mi tehetünk róla! Foglalkozik valaki az egészségüggyel, a szokásos toldozgatás, foltozgatás helyett? Én akkor sem adom fel ,meg fogok gyógyulni! Bármi áron! Ha kell táblával megyek ki az utcára, nem magamért, magamért is, s a többi átlagos nőtársamért! Én azt hittem ez miskoci probléma! Viszont úgy néz ki, hogy nem! Ez is Magyarország, lassan a "hárommillió koldus" országa!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése