-Magról vetik, - nevetett rám.
-És honnan szerzik hozzá a magot?
-Nem kell azt szerezni. Belőlünk, magunkból pereg. S megfogan a tenyér símogatásában , a szem pillantásában, a kimondott szóban!
- Öntözni nem kell? -Dehogynem. Jó szóval!
-Nem könnyel?
- Ments ég, a könny sós, s kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell -e a szeretetet?
- Palántázni bizony! Elültetni még a szikes talajba is: Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt, semmit sem ér?
- Igen úgy értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése