meghallgatnom, sírok. Máson is sírok. Pl. Presser régebbi dalain. Nem azért mert jobbak, mint a mostaniak, hanem mert azok az ifjúságom."képzelt riport egy popfesztiválról" Déry Tibor. Presser Gábor, Adamis Anna. Életet mentettetek. A műtőbe gurulva ez járt a fejemben: valaki mondja meg.... Nem mondta meg senki. Semmit. A szemembe.Legyen öröm, bántás, rágalom, fájdalom, egyedül, mindig csak egyedül. De nem volt nehéz. Itt voltak a könyveim, a kedves újságjaim, és kedves emlékeim.De a múlt démonai, most sem hagynak. Nappal már elmennek, de éjszaka mindig támadnak. Mintha tudnák, hogy akkor sebezhető vagyok. S meg is sebeznek nagyon. Órák kellenek mire megszabadulok, még az emléküktől is.Nem, nem igaz, az emléküktől soha nem szabadulok. S vannak ráadások. Hiába nem kérem. Álmomban itt vannak, s harcolok velük.De mindig győzök.S napjaim bár látszólag üresek, mégis telve, az agyammal. Az agyamban lévő kevéske tudással. Amit életem folytán felszedtem, megtanultam, tapasztaltam, s a könyvek adta értékek. Senki nem látja mennyi értékem van. Azt mondják, szegény vagyok. Igen pénzzel mérve szegény. De emberi értékeket lehet-e pénzzel mérni? Nem tudom. Viszont kenyeret, lakást, pénzt, nem adnak, emberi értékekért. Sokan, nagyon sokan nem is ismerik. Mi az ,autó, lakás, üdülő, vásárolhatsz érte? Nem . Tehát szegény vagyok. Nagyon szegény. S, hogy kibírjam e szegénységet olvasok, és írok. Mindent. És mindent hallgatok. Jó a fülemnek.S tán gyógyít is. És segít túltenni magam, emberi botorságokon, s így csak éjjel jönnek, az álmok képében a rossz emberek. A rossz emlékek. A rossz jelenek. De én olvasok, és zenét hallgatok. Senki nem tudja ,hát megsúgom, erőt ad. Pénzt nem ,erre senki ne számítson, de erőt, s tiszta gondolatot, igen. És az életben ez a fontos.Vagy volt, a fontos. Ma mi a fontos nem tudom, de sejtem. Nem igaz, tudom. És elkeseredem.Nem beszélek róla senkinek.Mert félek. Mert az ilyen ember bolond. Nem én mondom, más mondta. Tehát bolond vagyok, én kis bolondom magamnak. Gyere hadd vigasztaljalak.
2010. augusztus 17., kedd
A bolond ha olvas
Eddigi életem, fájdalomról, bukásokról, felkelésekről, s újabb bukásokról szólt. De mindig felálltam.Mert volt mibe kapaszkodnom. Kapaszkodtam én mindenbe, és mindenkibe. Elmentek, itt hagytak. De valami mindig maradt, és segített. Nem is valami, hanem valamik. A könyvek, a zenék. Ősi bakelit lemezeim, ma nekem az aranynál értékesebbek. Könyveim egy szálig a fejemben vannak. Ha egy hiányzik a polcról, már észreveszem.Ha egy klasszikust sikerül
meghallgatnom, sírok. Máson is sírok. Pl. Presser régebbi dalain. Nem azért mert jobbak, mint a mostaniak, hanem mert azok az ifjúságom."képzelt riport egy popfesztiválról" Déry Tibor. Presser Gábor, Adamis Anna. Életet mentettetek. A műtőbe gurulva ez járt a fejemben: valaki mondja meg.... Nem mondta meg senki. Semmit. A szemembe.Legyen öröm, bántás, rágalom, fájdalom, egyedül, mindig csak egyedül. De nem volt nehéz. Itt voltak a könyveim, a kedves újságjaim, és kedves emlékeim.De a múlt démonai, most sem hagynak. Nappal már elmennek, de éjszaka mindig támadnak. Mintha tudnák, hogy akkor sebezhető vagyok. S meg is sebeznek nagyon. Órák kellenek mire megszabadulok, még az emléküktől is.Nem, nem igaz, az emléküktől soha nem szabadulok. S vannak ráadások. Hiába nem kérem. Álmomban itt vannak, s harcolok velük.De mindig győzök.S napjaim bár látszólag üresek, mégis telve, az agyammal. Az agyamban lévő kevéske tudással. Amit életem folytán felszedtem, megtanultam, tapasztaltam, s a könyvek adta értékek. Senki nem látja mennyi értékem van. Azt mondják, szegény vagyok. Igen pénzzel mérve szegény. De emberi értékeket lehet-e pénzzel mérni? Nem tudom. Viszont kenyeret, lakást, pénzt, nem adnak, emberi értékekért. Sokan, nagyon sokan nem is ismerik. Mi az ,autó, lakás, üdülő, vásárolhatsz érte? Nem . Tehát szegény vagyok. Nagyon szegény. S, hogy kibírjam e szegénységet olvasok, és írok. Mindent. És mindent hallgatok. Jó a fülemnek.S tán gyógyít is. És segít túltenni magam, emberi botorságokon, s így csak éjjel jönnek, az álmok képében a rossz emberek. A rossz emlékek. A rossz jelenek. De én olvasok, és zenét hallgatok. Senki nem tudja ,hát megsúgom, erőt ad. Pénzt nem ,erre senki ne számítson, de erőt, s tiszta gondolatot, igen. És az életben ez a fontos.Vagy volt, a fontos. Ma mi a fontos nem tudom, de sejtem. Nem igaz, tudom. És elkeseredem.Nem beszélek róla senkinek.Mert félek. Mert az ilyen ember bolond. Nem én mondom, más mondta. Tehát bolond vagyok, én kis bolondom magamnak. Gyere hadd vigasztaljalak.
meghallgatnom, sírok. Máson is sírok. Pl. Presser régebbi dalain. Nem azért mert jobbak, mint a mostaniak, hanem mert azok az ifjúságom."képzelt riport egy popfesztiválról" Déry Tibor. Presser Gábor, Adamis Anna. Életet mentettetek. A műtőbe gurulva ez járt a fejemben: valaki mondja meg.... Nem mondta meg senki. Semmit. A szemembe.Legyen öröm, bántás, rágalom, fájdalom, egyedül, mindig csak egyedül. De nem volt nehéz. Itt voltak a könyveim, a kedves újságjaim, és kedves emlékeim.De a múlt démonai, most sem hagynak. Nappal már elmennek, de éjszaka mindig támadnak. Mintha tudnák, hogy akkor sebezhető vagyok. S meg is sebeznek nagyon. Órák kellenek mire megszabadulok, még az emléküktől is.Nem, nem igaz, az emléküktől soha nem szabadulok. S vannak ráadások. Hiába nem kérem. Álmomban itt vannak, s harcolok velük.De mindig győzök.S napjaim bár látszólag üresek, mégis telve, az agyammal. Az agyamban lévő kevéske tudással. Amit életem folytán felszedtem, megtanultam, tapasztaltam, s a könyvek adta értékek. Senki nem látja mennyi értékem van. Azt mondják, szegény vagyok. Igen pénzzel mérve szegény. De emberi értékeket lehet-e pénzzel mérni? Nem tudom. Viszont kenyeret, lakást, pénzt, nem adnak, emberi értékekért. Sokan, nagyon sokan nem is ismerik. Mi az ,autó, lakás, üdülő, vásárolhatsz érte? Nem . Tehát szegény vagyok. Nagyon szegény. S, hogy kibírjam e szegénységet olvasok, és írok. Mindent. És mindent hallgatok. Jó a fülemnek.S tán gyógyít is. És segít túltenni magam, emberi botorságokon, s így csak éjjel jönnek, az álmok képében a rossz emberek. A rossz emlékek. A rossz jelenek. De én olvasok, és zenét hallgatok. Senki nem tudja ,hát megsúgom, erőt ad. Pénzt nem ,erre senki ne számítson, de erőt, s tiszta gondolatot, igen. És az életben ez a fontos.Vagy volt, a fontos. Ma mi a fontos nem tudom, de sejtem. Nem igaz, tudom. És elkeseredem.Nem beszélek róla senkinek.Mert félek. Mert az ilyen ember bolond. Nem én mondom, más mondta. Tehát bolond vagyok, én kis bolondom magamnak. Gyere hadd vigasztaljalak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A könyvek engem is erővel,kitartással töltenek meg.Az emberek akarva vagy akaratlanul is bántóak tudnak lenni.Fáj,nagyon fáj,de az igaz és mély érzésű emberek mindent elviselnek,hiszen tudják:ők a boldogtalanok.Kimásoltam szavaidat,hogy minél többször olvassam és tanuljam,szeretnék egy jobb világot melyet én teremtek magamnak és minden jószívű embernek.Hiszem,hogy mindenkiben van jó,csak felszínre kell hozni és vigyázni rá.
VálaszTörlésA rossz embereket,gondolatokat tegyük egy léggömbbe és eresszük fel jó magasra hagy vigye a szél jó messzire tőlünk.
Őszinte kebel barátod:
Mona