Látomások a zenével

Olvasni jó. Mert addig sem kell beszélgetni,tv-ét nézni, és nem kell hatszor körbefutni a háztömböt, hogy az isten áldjon meg, mozogj már egy kicsit.Olvasni jó. Mert készen kapod leírva azt, amit te is éppen úgy gondolsz, de egy épkézláb mondat nem jön ki belőled. Olvasni jó. Mert megismered a világot, ahol jobb volna élni,ahol Isten őrizz... Mert házhoz jön Szürreál Laci, aki akár az a réges- régi, oldalra fésült hajú, lomha mozgású, 46-os cipőt viselő bárzongorista fiú is lehetne, aki...És akkor már nincs megállás, jönnek zuhognak az emlékek, te lefelé mész, ő fölfelé jön a csigalépcsőn,folytonosan szembejövő vonatok, az isten szerelmére, mikor vált pirosra a szemafor!?Elolvasol egy novellát, kettőt, sokat. A múlt a jelen és a jövő. Ismerősek és ujoncok.Már leigazoltak, és diplomára várók. Mind egy helyen és mind a zenéről. Mert olvasni jó.Kezdd el.Úgyis abbahagyod, mert tolulnak az emlékek. Például így: Fiatal voltam,és mindenre képes.Kezembe adtak egy fagottot, jó nagy. És nehéz. Hazacipeltem, hogy bemutassam. A tudásom: négy hangot. Én is röhögtem.Egy ideig hurcoltam a városon át egy tanárhoz,aki szolfézst tanított,azt is gyatrán.Együtt próbáltunk kicsiholni egy, egy hangot, de a hangszer ellenállt. Nem harcoltam, csak nevettem. Jókat. Aztán szép lassan bemutatkozott a többi is. A táncoslábú magas, sudár.Szerette az operát.És együtt sírtunk Rigolettóval."Térden állva jövök hozzád" énekelte az orosztanár,de én inkább Bobby Solóra szavaztam.Pali bácsinak ellenálltam. Dacos voltam, és alkalmazkodni képtelen.Csupa közepes osztályzat.Aztán jöttek a Bartók- kórusok. Elbőgtem magam.Őt év múlva meghalt.Először nálunk.Brucknert vezényelt.A vállával, a lapockájával, minden hajszálával.Nem akartam, hogy megforduljon. Zengtek a kürtök, és én képtelen voltam tapsolni. Ölben hozták be.Leültették a zongorához, döbbent csend. Tíz perc múlva nagyobb volt nálam.Sokkal. Nem igaz, hogy az énekhang. Inkább a hegedű. Ahogy ő játssza Bachot.Derűvel és életörömmel. A kezébe adják a hangszert, mert két bottal jön be. Nekem is majd ezt húzzátok.Már nem sok anyuka. Mindjárt.És kinyillik ég, és föld, összeverődik száz cintányér, mit száz, ezer és tízezer,kiszakad egy új élet, azt hiszem, mégiscsak az emberi hang. Az a legszebb. Hirek: eltűnt, nem találják, talán, de mégse. És összeborul ég és föld.Nincs zene, nincs hang.Visz hangtalan csönd. Éles kanyarban letarolt fa. Oldalán kis koszorú, körülötte gyerekrajzok.Csak a gordonka tud így szólni.Fáj. Fáj a hang. Zsúfolt terem, zsivaj, lárma. Remegő lábbal a zongorához.Csak a kopogó hangok. Ellazulok ,élvezem. Most azt csinálok velük, amit akarok. és jönnek utánam. Félelmetes.