Hazatért a gyász kutyája Írás egy ember és egy kutya barátságáról

Claverdon -" a fiam ujjongana, ha meglátná, hogy hazahoztuk Pegazust" - mondta könnyek között Tony Lewis, de felesége Sandy is zokogott, amikor előszőr kézbe vették a nőstény keverék kutyát.

"Egy nagyon szerető családba kerülsz, te kis bolond"- rebegte az anyuka, és a szívbemarkoló jelenet láttán fél Anglia sírva fakadt.

Az afganisztáni kóbor eb története valóban elképesztő. A háború dúlta ázsiai országban a külföldi katonák nem tarthatnak hobbiállatot, de a nőstény keverékkel kivételt tettek. Nem is tehettek volna másként. Pegazus a legveszélyesebb helyzetekben sem tágított fogadott gazdájától. Akkor is /+ 22/ Conrad Lewis oldalán volt, amikor egy afgán orvlövész végzett a férfival február elején. Mivel Conrad a bajtársainak még halála elött elmondta, hogy mindenképp szándéka Pegazust hazavinni Angliába szolgálata letelte után, a szülők elhatározták teljesítik fiuk akaratát. Pegazus először egy kabuli állatmenhelyre került, majd egy zsákba rakva szenvedte végig, az 5600 km-es repülőutat. A szülők mindezért 1, 4 millió forintot fizettek, de a neheze ekkor következett. A szigorú brit szabályok szerint a kutyusnak, fél évig karanténban kellett maradnia. " Sokáig vártunk rá, de megérte!"- mondták a szülők, akiket elesett fiúk barátnője Georgina is elkísért a nagy átvételre. Együtt sírtak amikor szomorúan elmosolyodott az Afganisztánba elesett brit katona édesanyja: " Érzem, hogy itt van veled a fiam szelleme!"

JÉGMADARAKAT LŐTTEK LE PÉCSEN

Aki ilyen szépséget képes ölni........ Természetvédők szerint légpuskával pusztítottak el jégmadarakat, Pécs belterületén. Úgy néz ki példának elénk állított városunkban is történnek , néha szinte utánozhatatlan esetek. A nagy utánzók főleg az olasz vadászok, ám ők legalább nem esztelen pusztításért, hanem egy egy ínyenc falat kedvéért, végzik a pusztítást, hazánk gyönyörű kismadarai között. Ez utóbbi eset talán ép ésszel föl sem fogható.
Az állatok, e kedves jégmadarak, ősszel jelentek meg a parkokban. Míg más kitörő örömmel fogadta volna őket, addig a következő történt: A Balokány ligetben jelentek meg, e kistestű, ezernyi fényben ragyogó kismadarak, pazar jégkék tollazatuk mindenkinek mosolyt csalt az arcára. El lehet képzelni -városi ember- és jégmadarat lát, és játszadoznak, és láthatóan jól érzik magukat a területen. Tóparti leshelyeiket, ahonnan kishalakra vadásztak, pontosan tudták azonosítani.
Egy reggel szörnyű látvány fogadta az arra járót, a jégmadarak LELŐTT tetemeit NOVEMBER VÉGÉN, RÁADÁSUL EGY BOKOR ÁGAIRA FELSZÚRVA TALÁLTÁK MEG A LIGET TAKARÍTÁSÁT VÉGZŐ CIVILEK. A későbbi vizsgálat megállapította, légpuskával lőtték le őket. Ilyenkor vesztem az emberekbe vetett hitem. Mikor azt hiszük, hogy ember embernek nem lehet farkasa, egy ilyen gyönyörűség megölése kinek szerezhet örömet? Akkor mit érezhet egy szép ember láttán, milyen késztetést, annak megölésére! Mi ez egy új kor hajnala, egy új kor ahol mindent szabad, és semmi megtorlás, lehet hogy a tettes jókat nevetgél, amikor pontosan e sorokat írom, könnyeimmel küszködve, és azt gondolja:DE JÓ MÓKA VOLT!!!!

Forrás: asztralfeny.hu és Joe Vitale Hoponoponó c. könyve alapján Gyógyítsd meg magad történet

2004 - ben hallottam egy terapeutáról Hawaiin ,aki meggyógyított egy egész osztálynyi beszámíthatatlan elmebeteg pácienst, - egyáltalán, hogy látta volna őket. A pszichológus tanulmányozta a beérkező dossziéját, majd önmagába nézett, hogy meglássa, hogyan teremtette ő annak a személynek a betegségét. Ahogy gyógyította önmagát, úgy gyógyult a páciens.
Amikor először hallottam ezt a történetet, azt gondoltam ez egy úgynevezett "városi szóbeszéd". Hogy tudna valaki meggyógyítani bárki mást azzal, hogy önmagát gyógyítja? Hogy tudna akár a legnagyobb önfejlesztő mester
is gyógyítani egy beszámíthatatlan elmebeteget? Ennek nem volt semmi értelme. Nem volt logikus, tehát elfelejtettem a történetet. Aztán egy év múltán újra hallottam róla. Azt hallottam, hogy a terapeuta egy hawaii gyógyítási folyamatot használt, aminek a neve hoponopóno. Eddig soha nem hallottam róla, de nem tudtam kiverni a fejemből. Ha a történet igaz, többet kell tudnom róla. Mindig úgy értelmeztem a "teljes felelősség" azt jelenti, hogy én felelős vagyok azért amit gondolok és teszek. Ezeken kívül nincs mit tennem.
Úgy vélem a legtöbb ember szintén ezt érti a teljes felelősség alatt. Felelősek vagyunk azért amit teszünk, nem pedig azért amit bárki más! - de másképpen is nézhetjük mindezt. A hawaii terapeuta aki meggyógyította ezeket a szellemileg beteg embereket, egy újfajta nézőpontot tanított meg nekem a felelőség kérdéséről. A neve Dr. Ihaleakala Hew Len. Körülbelül egy órát beszélgettünk telefonon az első alkalommal. Megkértem, hogy mondja el a terápiás munkájának teljes történetét.
Elmondta, hogy a Hawaii Állami Kórházban dolgozott négy évig. Ott éltek azok a szellemi visszamaradottak, akik veszélyesek voltak önmagukra és a társadalomra nézve. A pszichológusok gyakran váltották egymást. Az ápolószemélyzet gyakran betegeskedett, sokan pedig egyszerűen kiléptek. Azon az osztályon az emberek a hátukat a falhoz vetve közlekedtek, attól félve, hogy a páciensek megtámadják őket. Nem volt kellemes ott élni, dolgozni, vagy akárcsak meglátogatni azt a helyet.
Dr. Len azt mondta ő sohasem látta a betegeket. Ő megállapodás szerint az irodában dolgozott és átnézte a betegek aktáit. Az akták átnézése alatt önmagán dolgozott. Ahogy önmagán dolgozott a páciensek elkezdtek gyógyulni. néhány hónap mulva a pácienseknek - akiket lekötözve kellett azelött tartani - engedélyezték, hogy szabadon járjanak - mesélte. Mások akiket keményen gyógyszerelni kellett elhagyták a gyógyszereiket. És azok akiknek esélyük sem volt arra, hogy kiengedjék őket, távozhattak.
Mély tisztelettel tekintettem rá.
De nem csak ez történt -folytatta. A személyzet elkezdte szeretni a munkát. A hiányzások és a kilépések megszűntek. Több ápolónk lett végül, mint amennyit a már gyógyuló félben lévő betegek igényeltek. Mára azt az osztályt bezárták.
Ekkor feltettem a milliódolláros kérdést: " Mit csináltál önmagaddal, hogy azok az emberek meggyógyultak?"
"Én csak meggyógyítottam azon részemet amely teremtette őket" mondta. Nem értettem. Dr. Len kifejtette, hogy a teljes felelősség az életed iránt, azt jelenti, hogy minden az életedben - egyszerűen azért, mert az életedben van - a te felelőséged. Szó szerinti értelmezésben az egész világ a te teremtményed. Huhh ezt nehéz lesz megemészteni. Azért felelősnek lenni amit mondok vagy teszek, egy dolog. Felelősnek lenni azért amit valaki az életembe tesz, vagy mond, egy teljesen más dolog.Nos az igazság az: ha a teljes felelősséget vállalod az életedért - akkor minden amit látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz vagy egyéb módokon megtapasztalsz, az is a te felelősséged, mivel az életedben megjelent.
Ez azt jelenti, hogy a terrorista cselekedetek, az elnök, a gazdaság, vagy minden amit megtapasztalsz, és nem szeretsz - ate dolgod, hogy meggyógyítsd? Végeredményben nem léteznek csak projekcióként, amelyet a belsődből vetítesz ki. A gond nem velük van hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak meg kell változtatnod önmagad.
Tudom, ezt kemény dió lesz végiggondolni, nem is szólva arról, hogy elfogadd,vagy megéld. Mást okolni sokkal egyszerűbb mint a felelősséget vállalni. Ahogy dr. Lennel beszélgettem elkezdtem észrevenni, hogy a gyógyítás számára, és a ho'oponopono technikában az önszeretetet jelenti. Ha azt akarod, hogy életed jobbra forduljon, fejlődjön, meg kell gyógyítanod az életed. Ha meg akarsz gyógyítani bárkit, akár egy mentálisan beteg bűnözőt, tedd azt azzal, hogy gyógyítod önmagad. Megkérdeztem dr. Lent, hogyan gyógyította meg önmagát? Mit tesz pontosan amikor a páciensei dossziéját nézi?
"Csak annyit teszek, hogy újra és újra ismételgetem: " Sajnálom, és "szeretlek" mondta. Ennyi lenne? Ennyi!
Kiderült, hogy önmagad szeretete a legjobb módja, hogy tökéletesítsd önmagad, és ahogyan önmagadat fejleszted, a világodat is tökéletesíted! Hadd mutassam meg egy egyszerű példán hogyan is működik ez.
Egy nap küldött valaki nekem egy e-mailt amely szomorúvá tett. A múltban úgy kezeltem volna ezt, hogy kerestem volna az okokat, miért is tett szomorúvá ez a levél, ill. miért is kaptam. Most eldöntöttem, hogy kipróbálom Dr. Len módszerét. elkezdtem magamban mondogatni, hogy "sajnálom, és "szeretlek". Nem egy bizonyos embernek címeztem, hanem csak felidéztem a szeretet szellemét, hogy gyógyítsa bennem amit a külső körülmény okozott. Egy órán belül kaptam egy bocsánatkérő levelet, és ne feledd, nem írtam, nem válaszoltam, pusztán a tanult módszert alkalmaztam. De azzal, hogy mondogattam magamban, hogy "szeretlek" meggyógyítottam magamban azt, ami őbenne jött létre. Később részt vettem, egy találkozón a mesterrel. Megdicsérte a könyvem, és azt mondta nekem , ahogy önmagamat fejlesztem, a könyvem vibrációja is emelkedni fog, és aki olvassa, érezni fogja ezt.
"S mi van azokkal a könyvekkel amik már el lettek adva, és kinn vannak"? kérdeztem. "Ők nincsenek odakinn" mondta, újra fejbe csapva bölcsességével az eszemet," ők még mindig benned vannak"

MAG AZ ERDŐBEN / Csillagmag

Egy igen izgalmas és viszonylag ritka fényszög kialakulása eljött állunk, ez pedig a Jupiter és a Plútó trigon kapcsolódása lesz pont október 28-án.

Utoljára napra pontosan 2002-ben állt össze, ez a konstelláció tehát kilenc éve.
A Plútó ilyen kapcsolata mindig egy inspiráló, átalakító erőt szimbolizál, miben egyrészről benne van a születés, és benne van a halál is. A Jupiter az Igazság, a Rend, és a Hit szimbóluma, - lássuk ez mit szimbólizál a Föld emberiségének.

Maga az a folyamat amelyben benne csücsülünk, ez a tudatosodási hullám újabb mérföldköve, amely a jelenlegi állapotok szeint is gyönyörűen illeszkedik az átalakulásba.Tömören elbeszélve, új igazságok megszületése, és a régi rend lebomlása.

Csak végig kell nézni a világban: s mindenhol látjuk, hogy az elmúlt néhány évben milyen átalakuláson mentünk keresztül. Ha mindezt mint egy folyamatot nézzük, nagyon jól kirajzolódik, hogy mindez nagyon messze vezet, nagyon nagy út áll még előttünk - hiszen néhány év alatt kerül lebontásra az, amit egy egész emberi civilizáció kialakított. És a legszebb és a leglényegesebb az egészben az, hogy ez nem valamilyen vezetők által felszított, feltüzelt átalakítás,hanem mindenkinek a SAJÁT BELSŐ VÁLASZTÁSA alapján létrejövő választás.

Hiszen te sem azért foglalkozol spirituális dolgokkal, nem azért olvasod ezt az oldalt, mert azt egy ideológia, egy eszme mondatja veled, hanem Te egyedül döntesz így. Hiszen ha a társadalmi tanításokat, a tankönyveket néznéd, akkor soha, de soha nem nyíltál volna ki a lelki birodalmak felé, hiszen erről soha senki nem beszélt neked, a hírekben a tankönyvekben.

Ebből látszik, ha ebbe még nem is gondoltunk így bele, hogy bizony ami zajlik, egyértelműen mindenkinek a saját választása szerint történik.Ki mit akar megélni ebből a világból?

Nyilván, nem lehet egyik percről a másikra eltüntetni mindent - ezért a türelem továbbra is a lényeg. Minden folyik a maga ütemében, nem egyik pillanatról a másikra fog eltűnni, egy eddig téged tápláló civilizáció. Hanem szépen, lassan, folyamatosan. Ennek egyik mérföldköve a most októberben és novemberben zajló esemény - sorozat, amelynek egyik fő szimbóluma a Jupiter - Plútó trigon fényszög. Ha ezt beültetjük a jelenlegi energetikai állapotba, elmondhatjuk, hogy itt tényleg egy robbanásszerű váltásról van szó, legalábbis a korábbiakhoz képest robbanásszerű.

Átalakul az Igazság. Ez a legfontosabb - meghal egy régi törvény,és születik egy új.Ez az új világrend születése, minden egyes emberben -nem a vezetőkben, nem a televízióban, nem a tankönyvekben. Bennünk az Egy - én - ben.

És ez a legfontosabb, hogy Önmagadban engedd meg, hogy a régi gondolkodásod eltűnjön, légy merész és bátor, merj kibújni a bőrödből. A hited legyen stabil- hiszen a Jupiter és a bika jegyében jár egyébként,tehát a fizikai szinten kézzelfoghatóan tudod megtapasztalni saját hited erejét.

Ha hitetlen vagy - minden összeomlik körülötted! S ne valamilyen vallás eszméjében higgy- magadban higgy! A saját belső igazságod fog megtartani- nem valami külső erő. Ne várj tehát a "szociális mentőcsomagokra" ne várj a törvénykönyvek megváltozására - Te magad légy az igazság.

Az, amit szeretnél látni Önmagad körül,- éld azt! Egy igaz módon. Ne kifelé akard megmutatni,- hanem befelé. Ez nagyon fontos: Ne egy újabb köpenyt vegyél fel, hogy milyen Hitet, Igazságot akarsz megmutatni a világnak- nem erről van szó! Ne akarj megmutatni semmit, pont ez a lényeg. Ne megmutasd - hanem éld meg. Belül. Igaz módon.Ha nem érzed igaznak - ne tedd! És ha belül éled - akkor fog igazából kint látszani. Hogy ki mit lát ebből- nem számít. Nem az a kulcs, hogy megmutatod az igazságodat. Hanem, hogy megéled belül. Még egyszer hangsúlyozom: igaz módon, tehát nem önmagad elöl menekülve.

Ezek az Egy -Éni változások, saját Mag - ok megélése, fog végül egy csodához vezetni.

Hiszen Te egy Mag vagy ami kihajt.Egy mag az erdőben - mi együtt vagyunk az Erdő. A tölgyfa magja nem azért bújik ki, hogy kitűnjön a többi közül, nem azért, hogy megmutassa milyen termést hoz, és megmutassa, ő milyen szuper kis tölgyfa. Viszont rügyet hoz, táplál, része az erdő rendjének, szolgál, fejlődik, átalakul.Az erdő része - a sok tölgyfa együtt adja az erdőt.S ha te mint a tölgyfa magja, egyre tudatosabbá, egyre több csodát megnyilvánítóbbá válsz, s az erdőben egyre több mag tesz így, akkor ez a világ legcsodálatosabb erdeje lesz, ahol teljes a létezés.Engedj teret az átalakulásnak az életedben.

Ha találkozol valami "mással", ami eddigi rendszeredbe nem fér bele, akkor ez azért jön az életedbe, hogy átalakulj.

Egyre erősebb és szembetűnőbb módon fog megmutatkozni, ha még mindig valami téged nem szolgáló igazsághoz, hitrendszerhez kötöd magad. Ha vannak problémák életedben, akkor azok nagyon jól megmutatják, hogy hol nem vagy képes az átalakulásra.

Irányítsd rá a figyelmedet, legyél nyitott.Az igazság benned van, csak engedd kihajtani.Merd kitágítani az elmédet, szétrobbantani az alapjaidat - hogy új alapokra helyezd az életedet.

ÖRÖK IGAZSÁG

Most sajnos nem élhetek kedvem szerint mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van,azért nem. Most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is egy átmeneti időszak, most a gyerek pici, ez is egy átmeneti időszak, állást változtatok-átmeneti időszak. És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert átmeneti időszak nem létezik. Amit az ember megél az az élete. Késő a halál előtt rájönni, hogy hűha ez volt az életem! Azt gondolom, hogy maradékok nélkül végigélni azt, amit egy életkor, egy élethelyzet kínál,- ez a titka annak, hogy jó vénségben, és az élettel betelve haljunk meg.

AZ ŐSI GYÓGYMÓD / részlet /

A fiatalasszony nagyon beteg volt. Annyira beteg, hogy Nyíregyházáról járt fel hozzám pszichoterápiára. Persze csak szombatonként tudott jönni, s akkor két
órát dolgoztunk együtt.

Egy éve tartott már közös munkánk, vajmi kevés eredménnyel. Egy napon felhívott telefonon: - Ha szabadságot vennék ki, és Pestre jönnék a barátnőmhöz, tudna naponta fogadni? - Persze, mi történt?- Éppen ezt szeretném elmondani! Történt velem valami nagyon fontos. - Jöjjön. Az történt, hogy egy délután, amikor a munkahelyéről hazafelé indult, két cigány aszony csatlakozott hozzá. Az idősebbik jósolni akart neki, de ő elutasította. Azonban a cigányok nem koptak le, kísérték és állandóan duruzsoltak neki, illetve csak az idősebbik. A fiatalabb mindvégig néma szemlélője volt az eseményeknek. Amikor már közel járt a lakásához, azt mondta a cigány nő: -Kedveském, magának beteg a lelke. Meggyógyítsam? Erre megtorpant. Mit láthatott rajta az asszony? De aztán tovább sietett. Végül is nem felelhette azt, hogy már jár Popperhez. A cigány aszony követte. A lakása elött megérintette a vállát: -Mondok magának három nevet. A három legfontosabb ember nevét az életében. És mondott három keresztnevet: a férjéét, a szeretőjét, és az enyémet. Ez úgy hatott, mint egy váratlan égzengés, amikor derült az ég. Megállt. Nézték egymást. A cigány asszony szeméből valami ősi mélység sugárzott, meg egy kis humor, mint amikor a tó vizén megcsillan a napfény." Mit fejezhet ki az én tekintetem - gondolta a fiatalasszony -, amit ez a nő észrevett?" Aztán csendben elindultak egymás mellett, kifelé a városból. Egy elhagyott horhosnál megálltak. - Van pénze - kérdezte a cigány nő. - Van. - Mennyi? - Talán százötven forint. - Adja ide! Kinyújtott tenyerében volt egy barna fakereszt, az alá gyömöszölte a pénzt. - Most fújjon rá! A világ négy égtája felé.....Apád, anyád, testvéreid mind ide gyűljenek! És akkor elkezdett lassan sétálni a varázslatos találkozástól megbűvölt nő körül. Valamit halkan zümmögött, kántált. A cigány lány messzebbről nézte őket. Úgy látszik , ő mégcsak tanuló vezető volt. A kliensem észrevette, hogy nem egyszerűen köröz körülötte, hanem egy spirált jár, s egyre közelebb kerül, hozzá. Végül már egészen az orra elött keringett. Akkor hírtelen lebukott, felhúzta a nő szoknyáját, lerántotta a bugyiját, és kitépett egy marék fanszőrzetet. Olyan fájdalom volt, hogy felordított kínjában. De a varázslónő eléje tartotta tenyerén a véres gyökerű szőrzetet. - Fújja szét az égtájak felé ! Fújja! Fújja! A szőrök szétszálltak a világba. A cigány asszony pedig megint spirált kezdett járni, de most ellenkező irányban. Zümmögött kántált . Egyre távolabb került . Végül egyetlen szó nélkül lassan elment. Fiatal társa követte. A kliensem mindennap eljött, de nem lehetett vele mit kezdeni, olyan álomtorlódásai voltak. Rengeteget álmodott minden éjszaka, egyik álom nyomult a másik nyomába, és nem felejtette el őket. Szótlanul hallgattam, mert nem volt idő beszélni róluk. Iszonyúan nyomasztó, misztikus, szadista, önpusztításról mesélő álmok voltak. Így telt el egy hét. A második héten az álmok ritkulni, és szelídülni kezdtek. De álomfeldolgozásról, asszociációról, még mindig nem lehetett szó. A hét végére mintha magától rendeződött volna a helyzet, talán kiürült az álomélete. Hazautazott, és megint jöttek a szombati két órák. Ám egy hónap elteltével azt kellett mondanom neki: - Drágám nem vette észre, hogy magát a cigányok meggyógyították? - Tudom. Minden neurotikus tünete elmúlt, férjével sikerült harmonizálni az életüket, a szerető is a helyére került. Rám már nem volt szüksége. Ritkítottuk az órákat, kéthetenként, majd havonta jött, aztán elköszöntünk egymástól. Mit tehettem volna? Utazzak le Nyíregyházára? Úgysem találom meg azt a cigány nőt. És ha igen, nyilván nem tanít meg az ősi mesterségre. S ha megtanít, s híre megy, hogy Popper a kliensek fanszőrzetét tépdesi, mikor zárnak ki a Pszichológiai Társaságból? Soha nem volt annyira mély értelme számomra a mondásnak - Suszter, maradj a kaptafádnál! - mint akkor. Különböző kultúrák nem összekeverhetők . De egy páciensemet mégis elvették a cigányok, és meggyógyították. Vagy rájuk is érvényes egykori sebész barátom mondata, amelyet akkor fogalmazott meg, amikor egy műtétéhez gratuláltam neki ? Én megoperáltam, a Jóisten meggyógyította, csak a Jóisten tudja, hogy hogyan .

Lassítsunk egy kicsit SLOW LAFE

Egy mozgalom, az itt és most jelenlétének művészete, mely kiszakít a saját magunk által generált, felpörgetett világ szabályrendszeréből. Az irányelv pedig roppant egyszerű: LAZÍTS, ÉS ÉLD MEG AZ ÉLETED!
Az egész kezdeményezés onnan indult, ahol dallamos a nyelv, színesek az árnyékok, hangosak az érzelmek, és nem utolsósorban fontos az étel. Az olasz konyha szükségszerűségéből született, egyszerűségével pillanatok alatt levette lábáról a világot, de mindamellett, hogy ez vált az ország egyik legfontosabb exportcikkévé, a helyiek sem szűntek meg mély tisztelettel adózni iránta.
Ebben paradicsomi állapotba gyalogolt bele, a nyolcvanas évek közepén Rómában egy gyorséttermi lánc, hogy üzletet nyisson a Piazza di Spagna közelében. Az olaszok gyorsan kimutatták véleményüket: demonstrációt szerveztek, ahol a tiltakozók pennne hajigálásával fejezték ki nemtetszésüket.Valószínűleg nincs még egy olyan szeglete a világnak, ahol képesek lennének tüntetni az emberek, egy tál tészta miatt, de mégis - az olaszoknak köszönhetően elindult valami, ami ellenpontozta a Fast Food gyors ütemű terjeszkedését.Innentől számítjuk a rövid idő alatt népszerűvé váló Slow Life mozgalom születését. Egyre több követője akad, főként azok közül, akik úgy gondolják, nem rohanni kell, hanem megélni az életünket.
S lám az emberi találékonyság még a mi felgyorsult életünkben is, utat tör, csak ne szorítsuk időkorlátok mögé a kreativitást!
Az élet bármely területén!
Bár a Slow Food mozgalom még kimondottan csak az ételek és az alapanyagok minőségére, a tudatosságára,a helyi termékek vásárlására az elkészítés és elfogyasztás módjára helyezte a hangsúlyt, mégis megvolt benne minden olyan elem, ami pozitív kezdeményezések egész sorát hívta életre.
Slow Travel -Bizonyára sokan látták a Holiday c. filmet, amelyben a két főszereplő házat cserél, elvegyül a helyiek között. Bár eljárnak a helyi éttermekbe, de szívesebben főznek, s csak annyit próbálnak felfedezni a környékből, amennyit gyalog vagy biciklivel tudnak bejárni.
Slow Parenting - arra buzdítja a szülőket, hogy ne tervezzék meg gyermekeik minden percét, rájuk bízzák a döntést, hagyják, hogy felhőtlen gyerekkoruk legyen.A gyermekeknek lehetőséget kell adni, hogy önmaga találja meg miben ügyes, mi szerez számára egyéni örömöt.
Slow Money - Lényege, hogy a befektető személyes kontaktusba kerüljön a termelővel, ezáltal lehetőség nyílik, a problémák egészen újszerű kezelésére.
Slow Design - az új mozgalom követői inspirációt merítenek a helyi és regionális kultúrákból. Elsősorban a környezetükben föllelhető anyagokat használják föl, ezáltal támogatják, a helyi műhelyeket, mestereket.
Slow Gardening - az egyéni tapasztalatokra, a kreativitásra, a test a lélek és a szellem egyensúlyára helyezi a hangsúlyt.
Slow Media - arra buzdítja az embereket, hogy kevesebb legyen a TV, a DVD, számítógép,ill. a telefonhasználat. Szerezzünk családunkkal, gyermekeinkkel, barátainkkal közös élményeket.
Slw City:
a mozgalom elsődleges célja, hogy városi emberek túlontúl zajos élete helyett nyugodtabb alternatívát kínáljanak, és a lakosok életminőségét javítsák. A kezdeményezés elsősorban a helyi sajátosságok megőrzésére helyezi a hangsúlyt, szemben az erőszakos fejlesztési törekvésekkel. A beruházásokat pl. szervesen hozzáigazítják a szükségletekhez, a kultúrához, és a hagyományokhoz. Mára több mint 16 ország több mint 160 városa kapta meg a mozgalmat jelképező csiga emblémát. Magyarországon elsőként Hódmezővásárhely kapta meg a felvételt erre a listára.
Hangsúlyozzuk, nem a csigalassúságú életvitelről van szó, hanem az elembertelenedett, anyagi és technikai túlságos előreszaladás elleniek ezek a törekvések, amelyek az emberközpontú társadalomba próbálják visszavezetni a Föld elgépiesedett, már már civilizációs betegségek rengetegében bolyongó lakóit!

Volt egyszer nagyon régen egy sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás, és még sok más, így a Szeretet is.Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették a hajóikat, és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: - Gazdagság,el tudnál vinni magaddal? - nem tudlak, a hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek itt nincs már hely számodra! Így hát a Szeretet megkérdezte a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni, - válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki épp előtte hajózott el, - Bánat, kérlek, vigyél magaddal! Óh Szeretet - mondta a Bánat, én olyan szomorú vagyok, Egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta Szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet , én elviszlek Téged! - Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás lett, és boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: Tudás meg tudod mondani, ki segített nekem? - az idő volt,- mondta a Tudás. Az idő?- kérdezte a Szeretet .Miért segített rajtam az idő? A tudás válaszolt, - mert csak az idő érti meg, milyen fontos az életben a Szeretet.
Leírtam, mert igen fontosnak tartom ezt a gondolatsort. Nincs se múlt se jövő, ha elfelejtjük mindazt, ahonnan indultunk, és mentünk az úton. Egyetlen dolog, ami igazán létező, az az idő. Biztonságot, tudást, és szeretetet ad, szeretetre tanít. Tehát én nem hagyom az időt "csak úgy" elmenni. Bennem él, minden órája, és perce, mert úgy érzem, a mögöttem lévő út tett olyanná amilyen vagyok, ill. leszek.
Soha ne feledjük, vagy tagadjuk meg a múltunkat. Hisz az tett azzá amik most vagyunk. Sokan szeretnék ezt kitörölni a fejükből, ám úgysem hiszem azt, hogy ez teljességgel sikerül. Lehet - mint ahogy az írás írja,- gazdag, szép, bánatos, végül úgyis az idő az, ami segít rajtunk. Az idő, amiről azt hisszük, hogy végtelen. Nem, az idő nem végtelen, legfeljebb " öreg", s egyszer elmúlik. Ezt soha ne feledjük! S az amit hagyunk magunk után, ne legyen senki számára bántó, esetleg félelmetes, vagy szégyellni való. Éljünk úgy, hogy bennünk legyen minden, a múlt, a jelen, és a jövő! Csak így lehet az élet teljes, és ártatlan. Én már tudom.... tapasztaltam!

Menny és pokol

...azt kértem a Szűzanyától, hogy vezessen a szeretetével, és segítsen meglátnom a jeleket,amelyek visszavezetnek önmagamhoz. Tudom, hogy benne vagyok a körülöttem lévőkben, ők pedig bennem vannak. Együtt írjuk az Élet Könyvét, találkozásainkat a sors határozza meg, kezünket pedig az a hit fűzi össze, hogy tehetünk együtt valamit ezért a világért. Mindenki hozzájárulhat egy szóval, egy mondattal, egy képpel,és a végén minden értelmet nyer: az egyik boldogsága, mindenki öröme. Mindig ugyanazokat a kérdéseket tesszük föl.Mindig alázatra van szükségünk, hogy elfogadjuk, hogy a szívünk érti, miért vagyunk itt. Igen, nehéz beszélgetni a szívünkkel, de kell - e egyáltalán? Elég ha bízunk, követjük a jeleket, éljük a Személyes Történetünket, és elöbb vagy utóbb rájövünk, hogy részei vagyunk valaminek, még ha nem is fogjuk föl ésszel. A Hagyomány szerint a halálunk előtti másodpercben mindannyian ráeszmélünk létünk valódi okára. És abban a pillanatban jön létre a Pokol, vagy a Paradicsom. Ha ebben a másodperctöredékben úgy tekintünk vissza az életünkre, hogy tudjuk: elszalasztottunk egy lehetőséget, amikor az élet csodáját ünnepelhettük volna - az a pokol Az viszont a Paradicsom ha elmondhatjuk: "Követtem el hibákat, de nem voltam gyáva. Leéltem az életem, és megtettem amit meg kellett tennem."

Megbocsátás

A harmónia rendkívül természetes állapot egészen addig a pontig, amíg meg nem tapasztaljuk az első csalódást, ami bizony megsebzi a lelkünket.Viszont ha állandóan őrizgetjük a sérelmeinket, csalódásainkat,nem lehetünk boldogok.
Az áldozatok mindig szenvednek, hiszen valamikor valaki a személyiségükbe gázolt. A harag a múlthoz ,a kudarchoz köt, a megbocsátás visszavisz a jelenbe, és felszabadít.

Engedjük hát el a csalódásokat!

Teljes világkép

A stabilitásunkhoz hozzátartozik, hogy nem csak önmagunkra koncentrálunk. Az énképünk akkor lehet teljes, ha látjuk helyünket a világban, a természet láncolatában. Ha ez sikerül, sokkal egyszerűbb különbséget tenni, lényeges és lényegtelen, jó és rossz között! Ha ez nem történik meg elveszünk a miértek között! S a kérdések halmazából nem tudunk soha kikászálódni!

Spontán humor

Számos vizsgálat kimutatta, hogy a jó életkörülmények és a boldogság között, nincsen semmilyen összefüggés. Egészen szerény életkörülmények között élő emberek sokkal kiegyensúlyozottabbak lehetnek, mint luxusban élő társaik. S hogy miért? Mert tudják, hogy mi okoz nekik örömet. Időnként olyan lázasan keressük a magunk örömét, hogy szinte gondban vagyunk, ha megkérdezik tölünk, mit élvezünk leginkább az életben. Pedig néha az is elég, ha nem tervezzük percről percre a napot, kikapcsoljuk az önkontrollt, s engedjük, hogy utat törjön a spontaneitás, és a humor.

Ragadd meg a napot!

"Carpe diem"- mondta Horatius, a római költő.Minden ami boldoggá teheti az embert, az a jelenben történik - a szeretet, a barátság, megbocsátás, öröm, még a jövő ígérete is! Mindez segít minket az önismeret elmélyítésében,mások megismerésében és megértésében. Hiba lenne mindezt elmulasztani!

Boldoggá avatják II. János Pál pápát

Előimádsággal megkezdődött II. János Pál néhai katolikus egyházfő boldoggá avatási szertartása, vasárnap reggel a Vatikáni Szent Péter téren.
Dávid Katalin művészettörténész szerint II. János Pál pápa nagysága tevékeny életében rejlik. Legfontosabbnak az evangelizációt tartotta, és soha nem ismerte el a társadalmi szembenállást. Nem semmiért nevezték Az " utazó Pápának"! Mindenütt megjelent, sokszor az egészségi állapotát félretéve, hogy ott ahol a békétlenség ütötte fel a fejét, vagy politikai szembenállások keletkeztek, személyesen segítse az elnyomotakat, hitüket és az igazságot erősítse!
A pápa számos alkalommal hirdette "Isten gyermekei vagyunk, az ő képmásai, és Istent kell tisztelnünk embertársainkban".Isten számára minden egyes ember fontos, a legszegényebbtől a királyig.
Ez a most boldoggá avatott egyházfő evangelizációjának a lényege. II.János Pál modern és szent ember,a "XXI. század embere" volt, aki a "létezés lényegéből adódóan van köztünk, a túlvilágról most is itt van köztünk", és hozzá imádkozni is lehet.A szintén boldoggá avatott Kalkuttai Teréz anya pedig illusztrálta a gyakorlatban azt, amit a pápa hirdetett: Az elesetteket felkarolta akikkel tudatta, hogy ők személy szerint is fontosak Istennek.
II.János Pál indította el azt a kutatást, amit mariológiának /Máriával kapcsolatos kutatások/neveznek.
II János Pál boldoggá avatása, sok lélek megnyugvására, és hívei szerinti méltó elismerésére történt.Szívünkben, s lelkünkben, mindig élni fog.

RÉSZLET

"Már nem lelkesedéssel keresem, a bölcsességet, a lelki békét, meg a láthatatlan és a látható valóság közötti átjárást, hanem megszokásból. És hiába. Amikor huszonkét éves voltam, elkezdtem a mágiával foglalkozni. Különböző utakat jártam be, fontos éveken keresztül voltam a szakadék szélén, megcsúsztam és elestem, feladtam és folytattam. Mindenesetre azt gondoltam, hogy ötvenkilenc éves koromra már közel leszek a paradicsomhoz, és ahhoz a tökéletes nyugalomhoz, amit a buddhista szerzetesek mosolyában látni.De épp ellenkezőleg: nagyon is úgy tűnik, hogy még soha nem voltam tőle ilyen távol. Egyáltalán nem vagyok nyugodt, időnként - olykor hónapokra - önmagammal kerülök összetűzésbe. És ha végre sikerül elmerülnöm a mágikus valóság érzékelésében, az is csupán néhány másodpercig tart. Ami ugyan elég ahhoz, hogy tudjam, hogy ez a világ valóban létezik, de ahhoz is elég, hogy frusztráljon, amiért nem tudok magamba szívni mindent, amit megtanulok. Megérkezünk.

Ha befejeztük a szertartást, majd komolyan elbeszélgetek vele. Most mindketten a szent tölgy törzsére teszük a kezünket" részlet Coelho: Alef c. regényéből

Idézet Paolo Coelhotól

Amikor érezzük, eljött a változások ideje, akkor elkezdjük /.../ visszanézni életünk filmjét, szembesülvén minden kudarccal, ami eddig ért bennünket. Természetesen, ahogy egyre idősödünk, ezzel arányosan szaporodik ballépéseink száma is. Ám ezzel egy időben a tapasztalat biztosítja a bekövetkezett vereségek jobb megértését, ugyanakkor utat is mutat, a további lépések megtételéhez.

Ő mondta

Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta, a boldogság kulcs egy szép élethez. Amikor iskolába mentem, és megkérdezték, mi akarok lenni ha nagy leszek, azt írtam: " boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.

Lejegyezte Buba, John Lennon után

Paolo Coelho: Hány életet élünk? részlet

Paolo Coelho neve,nem tagadom, számomra nem sokat mondott, hiszen írásai nem voltak annyira népszerűek nálunk, mint most. S egyszer kezembe vettem egy könyvét, s beleolvastam. Akkor jöttem rá mit veszítettem eddig! Most olvasok, őrült sebességgel olvasok, és pótolni akarom, minden számomra eddig ismeretlen mondatát. Új könyve most jelent meg, amiből pár mondatot szeretnék idézni, amit annyira magaménak érzek, mintha a saját gondolataimat öntötték volna gyönyörű formába. Tehát úgy írom e szavakat, mint saját gyondolataimat is írnám, ám sokkal gyönyörűbb, általa, Paolo Coelho megfogalmazásában!

"Ez a kérdés civilizációnk kezdete óta foglalkoztat bennünket. A halállal véget ér - e az élet? Vajon átlépünk - e egy másik síkra? Vagy újra visszatérünk a Föld bolygóra? Új könyvemben az Alef - ben , saját személyes tapasztalatomat mesélem el egy igen kényes témával, a reinkarnációval kapcsolatban . Először is félre kell tennünk azt az elképzelést, hogy az idő mérhető : nem mérhető. Ezt a képzetet mi teremtettük magunknak, hiszen nélküle nem működne a társadalom: soha nem érnénk el a vonatot, és szénné égetnénk a süteményt a sütőben. Egy látható valóságot is kellett teremtenünk magunk köré, máskülönben hogyan maradhatott volna fenn az emberi faj a ragadozókkal szemben? Rendelkezünk memóriával, olyasmivel, amilyen a számítógépeknek is van. A memória arra való, hogy megvédjen minket a veszélytől,lehetővé tegye, hogy társadalomban éljünk, élelemhez jussunk, felnőjünk,és minden tudásunkat átadjuk a következő nemzedéknek. De emlékeink nem maga az élet. Az idő nem múlik: az idő csak a jelen pillanat.Itt, ebben a pillanatban, amikor ezt írom, velem van az első csókom, és velem van a zongora hangja, amelyen anyám játszott, miközben a gyerekszobámban voltam. Én az vagyok, aki voltam, és az is, aki leszek. Mivel semminek sincs se kezdete se vége - az örökkévalóság a jelen -, egyszerre élek át mindent, ami történt, és mindent ami történni fog. Félünk etttől: például azt kívánjuk, hogy a szerelem horgonyozzon le abban a pillanatban, amikor minden rendben van, - de ez csapda, hiszen a szerelem a jelennel együtt változik. Vajon én harminc éve ugyanazzal a nővel élek házassságban? Nem. Ő is változott, én is változtam,és velünk együtt a szerelmünk is átalakult. A születés nem kezdet, a halál pedig nem vég. Talán azt kérdezitek: és hol vannak azok akik elmentek ? Soha, de soha nem veszítjük el a szeretteinket . Velünk vannak, hiszen nem haltak meg. Képzeljünk el egy vonatot: nem látom, mi van a szomszéd vagonban, de a benne lévő emberek ugyanabban a térben, és ugyanabban az időben utaznak, mint én, mint ti, mint mindenki. Az a tény, hogy nem tudunk velük beszélni, és nem tudjuk, hogy mi történik a másik vagonban, semmi jelentőséggel nem bír: ők akkor is ott vannak . Az amit mi " élet" - nek nevezünk, egy sok vagonból álló vonat. Hol az egyikben vagyunk, hol a másikban. És néha átmegyünk az egyikből a másikba - például amikor álmodunk, vagy amikor hagyjuk, hogy magával ragadjon a rendkívüli. Mindez persze a misztikum területéhez tartozik. De ki nem találkozott volna azzal az érzéssel, amit deja vunek hívunk?Amikor egy másodperc töredékéig / amit aztán gyorsan el is felejtünk, hiszen nem értjük meg logikus gondolkozással/ elfog minket a bizonyosság, hogy már jártunk ezen a helyen, már voltunk ebben a helyzetben, már éreztük ezt az érzést. Minden éjjel utazunk az időben.Öntudatlanul is ezt teszük, amikor álmodunk: elmegyünk a közeli vagy a régmúltunkba. Amikor felébredünk, azt gondoljuk, hogy álmunkban abszurd dolgokat éltünk át, pedig ez nem így van. Egy másik dimenzióban jártunk, más életekben, amelyeket szimultán élünk, és ahol a dolgok nem úgy történnek, ahogy itt. Hogy hány életet éltünk már le? Valójában másként kell föltenni a kérdést : hány életet élünk most? Mindenkinek a maga dolga erre választ adni ! Ennyi az idézet. S mondjam azt , hogy rájöttem valamire, hogy választ kaptam a kételyeimre, a fel nem ismert dolgok rejtelmei feltárultak elöttem? Nem, de megnyugtat a gondolat, hogy vannak emberek, nagy gondolatokkal teli emberek, akik meggyőzően állítják, hogy életünk amit valóban érzékelünk, egy nagy utazás része, s a percek órák, napok, évek teltével, utazunk tovább, épp csak egy más vagonban!

Jó volt ezt leírni! Remélem más is elolvassa, és lelkét megszállja a béke, mert én megnyugodtam! Utazók vagyunk, életek utazói, s remélhető, hogy ennek soha nem lesz igazából vége!

Búcsú Ranschburg Jenőtöl

Gyors betegség lefolyása után, meghalt Ranschburg Jenő, a köztiszteletben álló ismert pszichológus.Személyesen is érint a halála, hiszen gyermekeim születése után, igen sok felmerülő kérdésem megválaszolója és egyben megnyugtatója volt.

A nemzetközi hírű író, pszichológus 1935 dec. 19.- én született Budapesten szegény családban. 1961 - ben diplomázott a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, Majd az ELTE pszichológia - magyar szakát is elvégezte: Magyar tanár majd, a MTA tudományos munkatársa volt. Az ElTE pszichológiai tanszékén egyre magasabb fokozatú munkatársként tevékenykedett, majd a Pszichológiai Intézetbe vezette gyógyító útja.Itt 20 évig tudományos osztályvezető volt. Beosztásai egy egy lépcsői, tudományos munkásságának. Ám én inkább az embert, s nem az állam által besorolt, különböző megnevezésekkel illetett funkciókat szeretném írásomban méltatni.

Fő területe, a fejlődéslélektan, a szocializáció, a klinikai gyermeklélektan, a fejlődési pszichopatológia. Mindig ügyelt arra, hogy szakmai véleményét a laikus közönség is megértse, ezért volt különösen népszerű a televízió Családi kör c. műsorán keresztül is. A tudományos ismeretterjesztést, mindig is szívügyének tekintette, a családi és iskolai gyermeknevelés témakörében, számos cikket írt nemcsak a szaksajtóban, de napilapokban, népszerű folyóiratokban is. Két tucat könyve is megjelent. Munkáit áthatotta a HUMÁNUM MINEK FELETTISÉGE.

A fejlődéslélektan kutatásában, és munkájában elért eredményeiért számos elismerést s kitüntetést kapott. 2005- ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 2006- ban Budapest díszpolgára lett. 2009- ben Prima Primissima díjat, majd 2010- ben a Hazám díjat vehette át.Búcsúzom, és emlékezem, mint életem egyik tanítómesterére, örök hálával és szeretettel

A VALÓSÁG FORMÁLÁSA

Tudatunk csodatevő erejéről ezoterikus írások, előadások és tanfolyamok szólnak, a tudati programozás pedig már - már közhelynek számít ezoterikus körökben. Ehhez természetesen receptek is ajánlhatók, a technikák tanulhatók, a beavatottak pedig, úgymond, csodákra képesek.

Bár az ilyen programozások, valós eredménye olykor vitaható, azt még kevesebben tudják, hogy a tudatos teremtés ezek nélkül is mindennap megtörténik., vagyis tanultság és technikák nélkül is működik, ráadásul,mindnyájunkra nézve érvényesen.Nézzük meg hát közelebbről, mit is jelentenek mindennapos teremtéseink.

TEREMTÉS. Misztikus hangulatú szó, főképp ha tudatunk mágikus erejére utal, egészen pontosan arra, hogy a gondolatok hatnak az események alakulására, ez esetben természetesen, az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül. Ez pedig tény, a tudományos parapszichológiai kutatások ugyanis azt bizonyítják, hogy pszichés elvárásaink befolyással vannak, a minket érintő véletlenek kialakulására. Ezt a mikropszichokinézisnek vagy mikroPK.-nak nevezett jelenséget már az ezerkilencszázharmincas években eredményesen vizsgálták, igen egyszerű és statisztikailag könnyen értékelhető módszerrel. Az első kutatásokhoz pl. dobókockákat használtak, amiket egy gép forgatott, a kísérleti alanynak pedig az volt a feladata, hogy, az eredmények az elvárásának megfelelően alakuljanak. Bármennyire is értelmezhetetlenek voltak is, fizikailag ezek a hatások, mégiscsak cáfolhatatlan eredménynek számítottak,és azt bizonyították, hogy lelki tartalmaink és a környezetünk eseményei között, mérhető összefüggések figyelhetők meg. Ezek a hatások természetesen nem csak a kockák esetében nyilvánulnak meg, hanem bármilyen bonyolult és összetett folyamatban is, ami véletleneket tartalmaz.Véletlenek viszont minden anyagi struktúrában és eseményben föllelhetők, sőt a mikrofizika szintjén vizsgálódva azt láthatjuk, hogy a makrofizikai törvények alapját is, egy véletlen valószínűségekre épülő, a tudatunk számára "képlékeny" rendszer jelenti.
Valóságformáló lehetőségeink emellett más - hasomló módon misztikus - tudati képességeket is magukba foglalnak, ezek az érzékszerveken túli észlelések csoportjába tartoznak. A telepátia és más megérzések, ill. előérzetek észrevétlenül irányítják döntéseinket, tetteinket, és lépéseinket, így nem véletlenül találhatjuk magunkat olykor jókor jó vagy rosszkor rossz helyen. Tudatos teremtéseink tehát folyamatosan alakítják valóságunkat, akkor is ha minderről nem tudunk. Ezek a teremtések azonban nem elsősorban a gondolatainkban, hanem érzelmi indíttatásainknak engedelmeskednek, így adott esetben a negatív emócióinkat testesítik meg, akár az önsorsrontás eszközévé válva is. Az viszont, hogy tudatos gondolatiságunk és valódi lelki tartalmaink között az ellentmondások vagy az egybehangzások a jellemzők, már egy nehezebb önismereti úton deríthető fel. A mélyebb tudatszintek bölcs tanácsait és helyzetértékeléseit jobbára felszínesebb és tisztázatlan lelki motivációink írják felül, amelyek nemcsak negatív tartalmakkal zsúfoltak,- bűntudatból adódó projekciók, helytelen megítélések, stb. -,de pillanatonként változnak is, így a megnyilvánuló eredmények ennek megfelelően kaotikusak és véletlenszerűnek tűnők.

Mi lehet hát a tudatos teremtés kézben tartásának titka?

Elsősorban egy belső, lelki nagytakarítás és rendrakás, ami egyrészt saját magunk számára is átláthatóvá teszi valós mentális viszonyainkat, másrészt - kellő elhatározottsággal, és következetes lelkierővel - az azokon való változtatást is. Az igazi programozások alapja ugyanis a kitűzött célok és a lelki meggyőződéseink olyan egybehangolása, ahol a pszichés egyetértés jelenti a lényeget, így adott esetben a célt kell módosítani, mert az bizony nem mindig szentesíti az eszközt. A "teremtő varázslat" így már célra tartottabb és őszinte hittel megerősödött módon fejtheti ki hatását életünkben, amiben a mindennapi teremtések így is, úgy is működnek, ám nem mindegy hogy hogyan!

1848 március 15. Szabadságharcunk ünnepe

Szabadságszerető nép vagyunk. Ennek ellenére többet voltunk elnyomva mint szabadok. Az 1848- as forradalom, egyik nagy, talán a legnagyobb elszakadási kísérletünk volt. Ezt ünnepeljük ma is, és fogjuk minden évben, azt az elszántságot, és harcot, amit egy maroknyi fiatal értelmiségi indított el, és vált hatalmas forradalommá! Bátor ifjak, bátor ország, - voltunk. Erről szeretnék megemlékezni most 2011-ben, írásomban, s adózok e bátor embereknek!

Látható itt Vasvári Pál emléktáblája, aki a forradalom szószólójává vált,míg Petőfi Sándor, mint a márciusi ifjak vezére, megírta, és elszavalta a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti Dal c. versét.

Az 1848,-1849 - es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének, egyik meghatározó eseménye,a nemzeti identitás egyik alapköve.Társadalmi átalakulásaival, a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848 - as forradalmi hullámnak, azok közül viszont egyedül jutott el, a sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege, addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-as 1849 - es harc, a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.

1848 március 15. :

A végső lökést a reformok ügyében végül 1848 március 15. - e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság, vér nélkül érvényt szerzett az un. 12 pontnak. Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd király először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen, előző nap megszavazott feliratot, azonban 16. - án hajnalban - hallva a Pest- Budán történtekről,- kénytelen volt engedni. Március 15.én a bécsi forradalom hírére, magyar küldöttség indult a Pozsonyi országgyűlésről a császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 16. -án Bécsbe is eljutott a Pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni, a Pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. A megalakuló új kormány, nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független és felelős kormány volt. Persze az osztrák kormány nem maradt tétlen. Kivárta a legmegfelelőbb időt, majd történések, felkelések, és csaták után, Világosnál, a Görgei Artúr vezette magyar sereget, fegyver letételre kényszerítette,1849 augusztus 13. -án. Mindez csak az orosz hadsereg behívásával vált lehetővé.

A foglyul ejtett katonákat besorozták az osztrák hadseregbe, azok akik nem kerültek fogságba, elmenekültek, s bújdosokká váltak. Sok máig élő dal, legenda történet, mesél róluk. 1849 október 6.-án Aradon kivégezték a magyar forradalom 13 tábornokát, az ARADI VÉRTANUKAT. Ugyanezen a napon kivégezték sortűzzel Battyhány lajos első magyar miniszterelnököt, majd okt. 25. -én Kazinczy Lajost is. Ez része volt a megtorlásnak, Haynau magyarországi osztrák főparancsnok vezetésével. Az ország soha nem látott megtorlásnak nézett elébe, s történelmünk, e harcos, büszke, és dicsőséges korszaka egy időre lezárult. Ám mint mindig, lassan felemeltük fejünket, s eljutottunk a Kiegyezésig, ami már más témakörbe tartozik, ám fontos része történelmünknek. Legyünk büszkék, s ne feledjük soha harcos elődeinket, kik páldamutató életükkel, és halálukkal, utat mutatnak, a jövő nemzedékeinek is.Ünnepeljük hát őket, március 15. -én!

Mondja valaki

Ha ma reggel inkább jól szolgált az egészséged, mint rosszul, akkor áldottabb vagy annál az egymillió embernél akik nem fogják túlélni ezt a hetet.

Ha van étel mit megegyél, ruha a testeden, tető a fejed felett, és hely ahol nyugovóra térhetsz, akkor gazdagabb vagy, e világ lakóinak, 75 százalékánál.

Ha van pénzed a pénztárcádban, akkor vagyon tekintetében a legfelső 8 százalékhoz tartozol a világban.

Ha mosolygó arccal felszeged a fejed, és őszinte hálát érzel, akkor áldott vagy, mert ezt a többség megtehetné, de mégsem teszi!

Álmaink ........ folytatás Bagdy Emőke nyomán

Nem tudunk létezni alvás, és álom nélkül. Milyen tartalmakat fejez ki az érzelmi agyunk álomképek formájában?Például azokat a vágyakat, amelyeket nem lehet kiszolgálni, nem lehet kielégíteni.Ilyenkor bocsánat a metaforáért, éhes disznó is makkal álmodik:azt álmodjuk, hogy csodálatos dolgok történnek velünk, éppen olyanok, amilyenekre nagyon vágyunk. Ám amikor valaki arra panaszkodik, hogy rettenetes rémálmai vannak, akkor is adjon hálát az égnek, amiért ilyen tökéletesen működik az ő teher mentesítő tudata! Amit ugyanis képileg kifejezett az öntudatlan, okos, az egészségét óvó idegrendszere,
abba már nem betegszik bele. A feszültségnek az a része, amely megbetegítené, belesűrűsödik egy képbe, és így kifejezésre jut.Ezért az álmodás folyamata nélkülözhetetlen.

Akit felébresztenek álmából, abban olyan feszültségi szint marad,hogy az élő fába is beleköt! Miért? Mert azok a kanalizációk, amelyek éjszaka szépen levezetik a feszültségeket, nem történtek meg. Azt hiszem, lassacskán bemelegszünk arra- mondja Bagdy Emőke előadása során - hogy együtt tudjunk haladni ebben a bonyolult lelki labirintusban.Vegyük azt a példát, hogy valakinek fáj valamije, ám képtelen rábukkanni ennek az okára. Hogyan is kell megszólítani ezt a fájdalmat?Úgy, hogy megpróbáljuk egy másik szintre felvinni, ahol már jobban kifejezhető.Tegyük fel az a problémánk, hogy rettentően szorongunk.Meg tudjuk jeleníteni ezt a szorongást?Képzeljük el, hogyan jelenne meg? Milyen színe volna?Milyen alakja volna? Mekkora volna? A vizuális csatornán mindezt jól ki tudjuk fejezni.Mondjuk elképzelem, hogy a szorongásom egy nagy, behemót alak, hatalmas fekete köpenyben. A hangja milyen volna? Borzalmas, olyan mintha valakit kerékbe törnének. A szorongásomat minden érzékszervi csatornára átteszem, képileg,hangban, mozgásban,illatban, ízben, tapintásban megjelenítem, ahogyan az álom is teszi, a maga érthetetlen nyelvén. Kinek a számára érthetetlen? A racionális gondolkodás számára.Ugye, követhető, hogyan működik a mi áldott jobb agyféltekénk, és az érzelmi tudatunk? Egészen döbbenetes, amilyen módon a képi áttétel tehermentesíteni tudja a szervezetet a bennünk rekedt feszültségektől.Persze ez nem megy mindig ilyen egyszerűen.Sokunknak voltak már például, visszatérő sorozatálmai - ilyenkor egy megrekedt, súlyosabb traumatikus feszültséggel birkózik az érzelmi agyunk, újra és újra megpróbálva azt az álom szintjére felhozni. Egy visszatérő rossz álom is nyomjelző, Ariadné fonala, a labirintusban. Azt hiszem láthattuk, hogy milyen csodálatosan szerveződik a lelki élet, amelynek a test egy kifejező csatornája.

Számos testi tünet, betegség, mögött valamilyen meghatározó pszichológiai esemény áll, melyet fel kell deríteni,s a pszichikum ilyenkor a kép nyelvén ad hírt a lelki gócról.A pszichológia áldott tudomány, mert addig simogazjuk a lelket, egy felszabadító helyzetben, amíg az illető elmondja azt, amit senkinek nem tudna elmondani.Sigmund Freud úgy fogalmazott: A pszichoterápia célja, hogy ami tudattalan volt tudatossá váljon!

További ismereteket lehet szerezni erről a témáról, : A tudattalan ösvényein c. könyv elolvasásával

Ariadné fonaláról tovább....Bagdy Emőke nyomán

Azokat a pszichoterápiákat, amelyek racionálisan próbálnak hatni az emberre, amikor az rögeszmésen/ és kártékony következményekkel/ hisz és állít valami olyat,ami nem felel meg a valóságnak, kognitív terápiáknak nevezzük.Ilyen helyzet alakul ki, amikor valaki azt gondolja magáról, hogy semmit érő vagyok.Minek is születtem? Minden rosszul sikerül nekem! Senki nem szeret engem! Teljesen egyedül vagyok a világban! Nincs jövőm! Mi lesz velem?És már ott is vagyunk a kognitív sémák, a vélekedések szintjén.Ezeket nevezte Aaron Beck, a világhírűvé vált kutató,pszichológus, depresszív sémáknak. Ezek hozzák magukkal, azokat az automatikusan betörő gondolatokat,amelyekben az ember rosszul érzi magát,a világhoz való kapcsolatát és a jövőképét pedig kilátástalannak. A világunkat ugyanis mindig az határozza meg, hogy mit gondolunk róla. A diszfunkcionális sémák - ahogyan a szakirodalom nevezi ezeket a hamis elképzeléseket, - rendkívül negatívan befolyásolják az ember saját magához és másokhoz való viszonyát. Ezen azonban lehet változtatni.Hogyan?
Úgy, hogy fokról fokra, pontról pontra, végig vesszük ezeket az állításokat, és igazoljuk, hogy hamisak.Vannak olyan speciális módszerek, amelyekkel a tudatos tudatban rögzült kártékony, az életet nehezítő képzetek, a depresszív sémák feloldhatók., bizonyos léleknevelő úton. Maga a pszichoterápia, amikor a lelki folyamatokba belépünk, olyan mintha egy szentélybe lépnénk: a lélek szentélyébe.Ebben a szentélyben természetes, hogy munkaszabályokat kell követnünk. Ha a diszfunkcionális sémák, hamis hiedelmek azok , amelyek depressziót okozva tönkreteszik a kliens életét, akkor ezen a szinten kell hozzá látni a munkához. Minden pszichoterápiában egy beszélgető csatorna nyílik meg.Vajon gondolkoztak - e már azon, hogy a gyógyuláshoz miért kell a beszélgetés?Azért mert a beszéd által az ember a benne lévő feszültségeket meg tudja jeleníteni, a benne ragadt, betokosodott,soha el nem mondott tartalmakat is a felszínre tudja hozni, föl tudja szabadítani, és ráhelyezni arra a folyosóra amelyen keresztül eltávozhatnak.Gondoljunk csak arra, hogy a jobb agyfélteke, vagyis az érzelmi agyunk időtlen - ami abban egyszer rossz, traumatikus élményként megjelent, és a forró memóriában rögzült, az mindörökre ott marad, ha világra nem segítjük. A rossz tapasztalatok a fejlődés során lerakódnak," mint a guanó, keményen, vastagon" - ahogyan József Attila mondta - és mivel a jobb agyfélteke, szoros kapcsolatban áll a testtel, befolyásolják a közérzetünket, fizikailag, és lelkileg egyaránt rombol. Mi történik akkor, ha egyszerűen csak elmondjuk azt, ami bennünket bánt, nyomaszt?Ilyenkor csak a tudatos tudat által elérhető szinthez férünk hozzá, amelyben nagy a feszültség. Gondoljuk csak el, hogyan tehető múlttá egy sérelem, vagy fájdalom? Egyedül úgy, hogy belehelyezzük az időbe! Ma elmondjuk, holnap már elmúlt, egy hét múlva már távoli múlt, le tudjuk tenni, tehát mindazt felszínre hozhatjuk magunkban, ami meg van rekedve a lelki rendszerben, és zavarokat okoz, a racionális és érzelmi agyfélteke közötti párbeszédben, együttműködésben is. Sokszor előáll egy helyzet, hogy a jobb agyfélteke a maga beszorultságában és közlésképtelenségében, csak a fájdalmat tudja üzenni. A fájdalom emberi átélése a szenvedés, amely több mint a testi kín: a lélek beszorultságának állapota. A fájdalmat a test nyelve fejezi ki, ezért az érzésvilágban, az érzelmi állapotban, a testérzetekben uralkodóvá válik a negatív. Ez nyilván a kioldódást a felszabadítást kívánja: hogy nyissuk meg lelki labirintusunknak azt a csatornáját, amely a két agyfélteke közötti kommunikációban lehetővé teszi, hogy az elraktározott fájdalom, sérelem, probléma kiszabadulhasson. Mindannyiunknak rengeteg tudattalan preverbális, azaz beszédtanulás időszak elötti időszakból származó emlékünk van, hiszen a fogamzástól kezdve, minden sejtünk tud arról, ami a szervezetünkben történik, az egész testünk a velünk történt események emlékét hordozza.Éppen ezért rengeteg olyan emlékünk van, aminek nincs nevük, amelyek előtte, vagy alatta vannak a nyelvi megfogalmazhatóságnak. Ha valakit ebben az időszakban ért valamilyen traumatikus behatás, melynek révén magas feszültségű, súlyos lelki góc keletkezett benne, azt komplexusnak nevezzük. A fejlődés során mindenkit érhet trauma.Természetesen később is , bármely életszakaszban, de minél kisebbek vagyunk, annál nagyobb az esélye, hogy traumatizálódunk, a beszorultság állapotába kerülünk,, amit nem tudunk jól feloldani, csak, hogy úgy mondjam, túlélünk. Ezek a traumatikus gócok szépen bekerülnek bizonyos időtlenségi elraktározódásba, és erőteljesen kifejtik a maguk hatását. Mert miből is áll az élmény? Bármilyen.A dolog tudásából, megnevezhetőségéből, az emocionális tartalmaiból, és mindabból amit abban az élményállapotból a test átélt. Ha belegondolunk, hatalmas emlékraktárunk van, benne számos traumatikus tartalommal, amelyeket nem tudunk mindig jól megoldani, csak valahogy túljutottunk rajtuk. Túléltük ezeket, ám az a bizonyos góc, a lelki rendszerben ott van, beszorultan, megoldatlanul. Ez a traumatikus tapasztalat vezet a komplexushoz. Bizonyára már előfordult olyan eset mindenkivel, hogy pl. elvágtuk az ujjunkat, és mit ad Isten, éppen azt a fájó ujjat ütöttük be újra, és újra, valamibe.Pont azt, amit megvágtunk. Vajon miért?Azért mert érzékeny lett.Így szenzibilizálódik a lelki rendszer is, olyan érzékeny lesz, azokon a területeken, ahol már egyszer trauma történt.A traumatikus tapasztalatoknak eme korai bevésődései okoznak komoly testi és lelki zavarokat. Ilyenkor nem működik az a fajta természetes kommunikáció, amelynek során a testérzetek át tudnak menni pozitív élménybe, a kifejezhetőség, az átélhetőség örömébe. Ilyenkor egyszerűen nem akarunk a problémáról tudomást venni, - ezt nevezzük elfolytásnak. Ott van benn a fájdalom, ott feszít, de nem tudok hozzáférni, mert egyszerűen zavar keletkezett az elmondásra képes, bal agyfélteke és a beszédfolyamatok, valamint az érzelmi agy, összeköttetésében.A tudatos énünk a maga keservében ,csak azt tudja elmondani, hogy nem jól érzi magát, de eközben beszorultan vergődik a test, és az érzésvilág. Sok példa van arra, hogyan hordozzuk magunkban a legalapvetőbb testi elraktározódás emlékszintjén, traumatikus élményeinket. A praxisom és saját életem tapasztalatai alapján azt üzenem önöknek: szellőztessük a lelkünket. Akár akaratlagosan , tudatosan végzünk képi áttételeket, az máris lehetőséget nyújt arra, hogy a testben rekedt feszültségeket, átemeljük a képi megjelenítés szintjére. Ezt mindannyian meg tudjuk csinálni! Az álom például, hogyan is működik? Éjjel a racionális tudatnak, nagyon kevéssé sikerül a befolyása, ilyenkor elszabadul az érzelmi agy. az érzelmi agyat racionálisan egy háziasszonyhoz lehet hasonlítani, aki este körülnéz, és rendet tesz. elrakja kint hagyott ruhát, zoknit, mindent egymáshoz valót eltesz. Ugyanígy tesz rendet az érzelmi agy az élmények között, hasonlót a hasonlóval rendezve össze. Ezek memóriakonszolidációs folyamatoknak nevezzük, amikor minden a helyére kerül az agyunk rekeszeiben. Miközben ez a rendrakás zajlik, a testünkben rekedt feszültséget, a jobb agyfélteke, az érzelmi tudat, átteszi az álomképbe, kreál valamilyen, az állapotnak megfeleltethető képet, s így az álom nem más mint érzelmeink képi feldogozása. Az álom, így , a képi megjelenítés útján szabadítja meg a szervezetet, azoktól a feszültségektől, amelyek megbetegetítenének. Éppen ezért fontos szervezetünk számára az alvás, mert 24 óra után- és ezt tudományos tények igazolják, - a mentális folyamatok megzavarodnak. Nem tudunk létezni alvás és álom nélkül.
Következő részben az álmot tanulmányozom

Mesélek egyet:

Mint párszor említettem már, de nem verem nagy dobra, rákos voltam, ma daganatmentes vagyok. Ám a sok kezelés megviselt, plusz itthon is vannak problémák. Nem is ez a lényeg.12 kemo, és 27 sugár. Embertelen, és oda nem figyelő bánásmód, de végigcsináltam. Nem érdekelt az érdektelenség, csak mentem, és tűrtem a kezeléseket. Voltak jelző problémák, a nyirokkeringés beindulása, ill. nem beindulása kapcsán. A sebész kezelt, ahogy tudott, ám semmi nem lett tökéletes. Sőt,egy két, majd három év után különös problémák jöttek elő. Fájt, igen fájt, ahogy kinéztem. Jó lett volna egy két segítő szó, egy kis törődés, egy kis lelki megerősítés , orvosi szinten. A kutya nem mondta,hogy van ilyen. Szenvedtem. Magamtól. Magas ill. megmagyarázhatatlanul ingadozó lett a vérnyomásom. A lábamon szétszakadtak a hajszálerek, izzadtam szörnyen, kivörösödtem, majd elsápadtam! Közben fürödtem a verejtékemben. Fáj a lábam, de annyira, hogy sokszor ha akarnék sírnék. Fáj a májam, a hasam, a fejem, a karom részlegesen béna. Jártam én a háziorvosnál, elmondtam én mindent, s a vége? Szabályosan úgy ahogy a nagykönyvben van megírva, kirúgott. Már altatóval aludtam. Féltem. Megint rák? Nem. Kivizsgálások sorozata. Háziorvosom, már látni sem bírt, szerinte képzelt beteg voltam, a világon semmi bajom nincs, menjek a fenébe, mert rendőrt hív. Szó szerint. Tanúm van. Közben kórházi kivizsgálások, vizsgálatok ezerrel, semmi eredmény. No hát igen ránézésre nehéz gyógyítani. S amikor szóba jött a rák, legyintettek. Az okoz ill. az alkalmazott kezelések okoznak mindent. Közben ment az idő. Én egyre rosszabbul lettem. Nem tudtam már, így miért érdemes felkelni. Ez nem élet. Az új háziorvosom, még nem látott, három vagy öt? hónap óta, mióta átmentem hozzá. Látom ő is hülyének néz. A nagy felismerés. Hiába fizettem harminc évig, a tb-át itt az állami orvoslás nem működik. A tét: Húzom még az igát, ilyen kibírhatatlan közérzettel, vagy fogom a pénzecském, a roky nyugdíjam, helyett, a családi eltett lavettát, és keresek egy magánrendelést. Kerestem. Kedvesek voltak, törődtek velem. Sőt állapotfelmérést is végeztek! Megvizsgáltak! !!! Igazából. Eredmény: egy elhanyagolt , félrekezelt test, gyógyszerekkel agyonrontva, és egy totál lemerült " akkumulátor". Működik még, mert akarom, hogy működjön, és ezért én is botcsinálta orvossá váltam. Ár? A vizsgálat ára 10 ezer forint. 14 kezelésre van szükségem, egyenként 4200 ft. hogy tán "jó legyen" ! Kérdésem: miért nem a háziorvos figyelme terjedt ki az összefüggésekre? Milyen jogon, küdött a "fenébe" a régi háziorvosom, mert rákérdeztem a gyanúmra? Miért nem foglalkozott a problémámmal? Válasz : A háziorvosok általában azt írom ,hogy általában, mert vannak kivételek, de a háziorvosok egy betegre eső ill. szánt ideje 10 perc. Semmi nem érdekli, csak ha elötte buksz fel. Ha okoskodsz, felháborodik, és kikéri magának! Milyen címen tudod te ezt, hiszen ő hat évig tanulta. Hogy zavarhatod őt, a magát Istenek képzelő orvost betegségeddel, ill. betegségedből eredő problémáiddal? Hát mi ő! Miért jársz a nyakára, ha nem vagy jól, nem az ő problémája! Mi köze hozzá. Megállapított ,a testem működésének teljes felborulása, röviden./ ami a legegyszerübb, de teljes vizsgálatokkal kimutatható lett volna/. Most, kezelések! Azért jó! Mert érzem, jó kezekben vagyok, és sikerülni fog, újra teljes értékű ember leszek, nem fog fájni semmim, nem fogok szenvedni, nem kell kutatnom a netten, mi is a probléma. Ezért rossz beteg vagyok. A jó beteg a buta, tájékozatlan, akaratlan, és nem megszólaló. Ha bajod van elmész a háziorvosodhoz, ha sejted mi a probléma, konkrét beutalót kérsz! Persze közben az írnok, s az aszisztens jól kioktat, miért most jött, miért nem szólt, miért nem jó a gyógyszer? Van köze hozzá? nincs, nem ez a dolga. Utána személyesen vagy telefonon időpont kérés. A szakrendelésre. Ez kb. három hónap, jó esetben, a vizsgálatig. Aztán vissza a háziorvoshoz az eredménnyel, javaslattal. kb.két óra míg bejutsz! Ha több helyen szakorvosnál voltál vizsgálaton, egyiket sem érdekli, a másik mit is írt fel nyavajádra, és amit ő felírt, homlokon üti a másik által felírt gyógyszereidet. Rá sem ránt az összmunkára. Te szeded a gyógyszereket, és egyre betegebb leszel. Míg rá nem jössz magad, hol a bibi! És aki nem jön rá!? Az egyszercsak meghal, ok tüdőembólia. Ebben a korban, lehetséges betegség úgyis, még vezet, az agyvérzés, és az infarktus. Ezeket bármire rá lehet mondani. Ja, és a beteg ideges volt. A stressz! Oly divatos halálozási ok, megspékelve egy kis ezzel, azzal. Tudom, jóapám nem rég halt meg, halála megnevezezése teljesen más, mint a valódi ok. Betegsége megállapítása, temetése napján jött postán, a Javaslat: Átutalás osztályunkra. Ugye milyen kedves? És együttérző, sőt humánus! Ennyit a kórházi adminisztrációról. S végül egy levél a Nők Lapjából:

"Tisztelt szerkesztőnő! Írt már lapjuk a különböző szürőprogramokról, amelyek segítségével, időben felismerhetőek a rosszindulatú daganatok. Októberben kiderült, hogy minél hamarabb át kell esnem egy mammográfiai vizsgálaton, mivel elvátozást érzek a mellemben. Ezek után beutalómmal megjelentem a rendelésen, ahol kaptam is időpontot, FEBRUÁRRA. Mivel a mellem azóta is fájt utánajártam, és sikerült kiderítenem, hogy magánrendelésen ugyanazzal a géppel ugyanaz a doktornő, 10 ezer forintért azonnal megvizsgálna! El kellett döntenem, hogy vizsgálat, vagy vacsora! Azok után ,hogy rendszeres járulék fizető vagyok. Kérdem én, mire jó az ismert nők látványos propagandajátéka, ha hónapokig várakoztatják, a sürgős eseteket, és az átlagembereket! Mélységesen elkeserített ez a felismerés" No ennyi. Vonja le mindenki a saját számára levonható következtetést, és gondolkozzunk el egy kicsit? Mi is a problémájuk az orvosoknak? Sok a beteg? Nem mi tehetünk róla! Foglalkozik valaki az egészségüggyel, a szokásos toldozgatás, foltozgatás helyett? Én akkor sem adom fel ,meg fogok gyógyulni! Bármi áron! Ha kell táblával megyek ki az utcára, nem magamért, magamért is, s a többi átlagos nőtársamért! Én azt hittem ez miskoci probléma! Viszont úgy néz ki, hogy nem! Ez is Magyarország, lassan a "hárommillió koldus" országa!

A lelki labirintus és Ariadné fonala

A téma amibe belevágok azért különösen izgalmas, mert valamennyiünket közvetlenül, és személyesen érint.Miért választottam hozzá ezt a címet a görög

mitológiából?
Mind ismerjük Ariadné mitoszát, aki megmentette szerelmét a vitéz Tészeuszt egy gombolyag segítségével. A hős elindult oda, ahonnan senki nem tért vissza a labirintusba, vagy eltéved, vagy nem talál vissza. Ezért egy gombolyagot adott a szép idegennek, hogy gombolyítsa azt útja során, s annak nyomán térjen vissza. Amikor Thészeusznak Pallasz Athéné segítségével sikerült legyőznie a barlangban lakó szörnnyel, a fonál által kijelölt útvonalon, könnyedén vissza is tudott térni, a labirintus mélységeiből.

Bizony a lelki életünk is a labirintushoz hasonló, de az agy, mint labirintusszerkezet, még sokkal izgalmasabb.Tehát induljunk el, és fedezzük fel együtt lelkünk labirintusát, fedezzük fel hogyan is épül fel lelkünk, és milyen pontokon lehet beleavatkozni, ha kedvező változásokat akarunk elérni. Ennek a folyamatnak a vezetője leszek,tán csak kísérője, a fontos az, hogy lépést tartsanak velem minden egyes útszakaszban, és önök is keressék meg élményeiket a téma vonatkozásában.

Rögvest három világon fogunk keresztül haladni. Az első világ ahonnan indítjuk utunkat, a test. A test az agyban a legősibb, agytörzsi részéből kapja azokat a parancsokat,impulzusokat, amelyek révén létezni tudunk.A táplálkozás, a légzés, a nyálelválasztás, alapvető funkcióin kívűl még millió automatizmus van, amiket agyunk agytörzsi része vezérel.Ugyanakkor minden magasabb szint is befolyásolja a testünk működését, és ugyanakkor már át is léphetünk a következő tartományba, hiszen a testérzetek nyalábbá szerveződve alkotják az érzésvilágunkat.

De hogyan is érzünk? Az utunkat az érzelmi agy felé kell folytatnunk!

A jobb agyféltekénket nevezzük érzelmi agynak, hiszen ez az érzelmi életünk abszolút irányítója. Az érzelmi agyunk és a testünk között, olyan a viszony, mint anya és gyermeke között.A test tehetetlen anélkül, hogy ne kapná meg valahogyan a felsőbb vezetést, irányítást a jobb agyféltekétől.Úgy képzeljük el ezt a rendszert, mint egy marionettbábut: az érzelmi agyból mozgatom a testet, amely szolgaian engedelmeskedik.A jobb agyfélteke legfőbb törekvése, és feladata, hogy segítse testünk optimális működését.Ez egy olyan autonóm, önálló agyrész,melynek saját gondolkodási módja és saját szerkesztési törvénye van. Beszélni nem tud ,nyelve a kép, kizárólag képekben gondolkodik. Az összes érzékszervi csatornán begyűjti az érzékletes, szemléletes, valószerű tárgyszerű benyomásokat, élményeket, és ezeket a forró memóriában analógiásan raktározza el.Vagyis a hasonló képeket a hasonlókhoz rendezi. Csak ez az egyetlen elv vezérli, időfogalma nincs.Különleges képessége,hogy a testtel való kapcsolatot akkor tudja a legnagyobb hatékonysággal gondozni, ha az ember figyelmét a külvilágtól elvonja, és befelé figyel. Ez a befelé figyelés az, amit sokan nevezünk módosult tudatállapotnak, vagy alfa állapotnak. Ennek a belvilágnak az őre a jobb agyfélteke, amely felelős a testben előálló minden folyamatért, köztük a nagyon kellemes érzetekért, a fájdalomért, szenvedéseinkért is. - Ezek leképződnek, és rögtön megjelennek a testi érzetek szintjén. Milyen csatornái vannak az analógiásan szerkesztő jobb agyféltekének? Nyelve az un. érzékszervi nyelv, a vizuális csatorna, tehát amit látunk, a kép, az auditív csatorna, amit hallunk, tehát a hang. A mozgás ami szintén nagyon fontos része a jobb agyféltekei feladatoknak, de az összes érzékszervet felsorolhatnám.

Lépjünk tovább a bal agyféltekére, ill a TUDATOS TUDAT felé.Mit tud a bal agyfélteke?Ír olvas, számol, racionálisan gondolkodik, térbeli tájékozódása kitűnő. A bal agyféltekei működéseket, tehát a kifelé tekintés, az éber állapot, a nyitott szem kíséri. A három világ közül, amelyeket áttekintünk a bal agyfélteke a legfejlettebb, az írányító, és ilyen szempontból nyugodtan mondhatjuk, hogy a racionális agy. A bal agyfélteke képviseli a hiteinket, hiedelmeinket, meggyőződéseinket, a világról kialakított elképzeléseinket, vélekedéseinket.Ezeket olyan parancsoló módon szabja meg, hogy befolyásolja a jobb agyféltekénk működését is, hogy az kénytelen kelletlen igazodik a bal agyfélteke parancsaihoz .

Ha megértjük azt,hogy ezek az agyi működések egymással milyen kapcsolatban vannak, hogy milyen törvények mozgatják, őket, akkor arra is rájöhetünk, hogyan kell a labirintusnak a mélyére menni, és befolyásolni olyan folyamatokat is, amelyek tudatosan, akaratlagosan nem hozzáférhetők. Hiába mondja nekem a bal agyféltekém, hogy rosszat tesz nekem ez a sok szorongás, csinálni kellene már valamit! Hogyan tudja ezt elérni?Nyilván úgy, hogy agyunknak ahhoz a részéhez folyamodik, amelyek közvetlen kapcsolatban áll a testtel, és direkt módon tud üzenni. A tudatos agy tehát a legmagasabb szint, az a terület, amely a tudatos tartalmakat, hiteket, vélekedéseket, sűríti, amely megszabja filozófiánkat, világképünket. Követketnek: Racionalítások, terápiák.