2010. augusztus 17., kedd

A zene a miénk ! egy női magazin írásaiból kiderűlt, nemcsak az írók írnak jól a zenéről, hanem a zenészek is szívesen írnak az irodalomról.

Engem igazán Abody Rita Szívdob c. írása ragadott meg, azt éreztem igazi telitalálatnak a színvonal tekintetében elsőrangú munkák között.Nem pusztán azért, mert magam is egy kicsit érintett vagyok- hatéves korom óta küzdök a reumatikus lázzal, és annak szövődményeivel,amelyek egy időben a szívemet sem kímélték- és ezért hasonló életkorban bármikor csereszabatos lehetnék a novellában szereplő csöppséggel:nem is azért mert a muzsika mindenható erejébe vetett hitem, pontosan megegyezik az íróéval, hanem, mert a szavakon túli művészetek talán legabsztraktabbjának megjelenését szavakkal érzékeltetni egyáltalán nem kisebb művészet.Meglehet, nagyregényre is alkalmas lenne a felvetett téma, ilyen formában azonban olyan sűrítmény,amely- mint a népdal-egy élet legfontosabb eseményére fókuszálva a lényeget, a minden mást elhomályosítót, ragadja meg láttató erővel: méltó folytatása Örkény Egyperceseinek. Tudom sok olvasó nem ismeri e művet, ezáltal nem is tudja miről beszél Kocsis Zoltán.Ezért ajánlom a mű elolvasását minden kedves olvasónak. Nagy élményük lesz ezt ígérhetem !Az írás megtalálható a Nők Lapja Novella idei nyári különszámában.

1 megjegyzés:

  1. Abody Rita Szívdobja engem is mélyen érintett. El van téve az írás, hogy újból és újból olvashassam.
    Kis leánykád,
    Alys

    VálaszTörlés