A szeretetről GYEREKSZEM

Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe.De nem úgy felszínesen ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian.Mélyen.Nem úgy ,hogy de édes vagy ,hanem úgy "hogy ki lakik benned"?

"Ki vagy te"?A legtöbb gyermek szemének óceán - tekintete van.Végtelen. Nem kölyökszem. Nem naiv. Nem tudatlan. Nem esendő. Néha nem is "kedves". Csak tiszta.Ki néz rád? Ki az, aki ezek a tág pupillájú szemek mögül néz? Ki lakik mögöttük? Ki az aki visszanéz rád?! Múltkor megpróbáltam az unokám szemébe nézni. Nem könnyű, mert nem állom a tekintetét.Ha onnan "belülről" lát zavarba jövök."Ne figyelj így,ne nézz ilyen komolyan rám!Mosolyogj! - kérem tőle gondolatban. Ki néz rám a szemével? Nincs más válaszom: az Isten.Nem a Teremtő, nem a Mindenható, nem az Atya, - hanem az Ősvalóság. Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen , boldog. De nem úgy ,hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos. Mondják Buddhának volt ilyen tekintete. És Lao - cének, a Bölcs Öreg Gyereknek. És a nagyanyámnak is, ha levette a szemüvegét, s megpillantottam az összegyűrt, vén arcából, és a szem körüli ráncok mögül kinéző vidám és tiszta gyerektekintetét. Jézus tanításaiban a gyerek főhelyet kap.Nem azért mert "aranyos a pici".Nem azért mert védtelen.Nem azért, mert ártatlan és védelemre, szeretetre szorul.Mindenki szeretetre szorul.Az ellenségünk is. A gyereket azért állítja főhelyre a tanítványai közé, mert ez a lény hasonlít még közülünk a legjobban az Istenhez. " ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mehettek be a mennyországba". És a gyerek ellen elkövetett bűn nem megbocsájtható. Aki ilyet tesz " jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakába"..... Anyák legboldogabb korszaka, az a néhány első esztendő a kicsinyével. Azért akarnak szülni még, még, még...hogy átéljék az együttlétet egy angyallal. Visszakerülnek vele a Paradicsomba. Ahol szavak nélkül is értettük még egymást. S a szeretet olyan volt, mint most a levegő. Anyák tudják, hogy gyerekük nem "primitív" - hanem tiszta. Ilyen lehetett az ember a bűnbeesés előtt. Szebb. Romlatlanabb. Őszintébb. Persze ez nem marad így. Az én - tudat lázadásával kialakul a kettősség, a taktikázás, az alkalmazkodás, a zavar, és a megkülönböztető értelem is.És ennek nagyon örülünk."Okos" - mondjuk büszkén a gyermekünkre. Ez azt jelenti, hogy elindult gyermekünk az emberlét útján, a társadalom útján -és a boldogtalanság útján. Amikor a Boldogság című könyvemet írtam, csináltam egy mély- meditációt. S egy pillanatra -vagy ki tudja , mennyi ideig? - sikerült kiemelni magamból az én - tudatom alá lesüllyedt boldogság emlékét.Ott van valahol. Valahányszor önfeledt vagyok, vissza- visszatér. Egy pillanatig. Ott van bennem. A mennyország! Igen! Nem szabad elfelejteni. Akármilyen zavaros, szorongó, gyáva, töprengő, fogalmazgató, hazug alkalmazkodó, nyugtalan és zaklatott ember lettem: ott van bennem a gyerekszem! Néz.Lényem tengermélyéről néz és lát... és nem engedi, hogy elfelejtsem. Igenis, legyek újra gyerek! És gondtalan! És játékos! És vidám! Most értettem meg, hogy a világ egyik legnagyobb írójának, Dosztojevszkijnek a borzalmas krimije, miért végződik egy gyereknek szóló himnusszal. Miért mondja benne egy bölcs ember: "Barátaim, kérjetek az Istentől jókedvet!És legyetek vidámak, mint a gyermekek, mint az égi madarak!"