A Dunánál Hétköznapok találkozása

A legszárazabb tárgyilagossággal állítható: az ismeretlen nemzetiségű teherhajó a Duna legpompázatosabb építménye előtt úszik el.Hasonló bizonyossággal mondható el: a folyónak Budapest az éke, nemcsak a legnagyobb városa, hanem az egyetlen olyan metropolis, amely mindkét oldalán ünnepi külsővel fogadja a folyamot.Nem a meghökkentés céljából teszünk közzé a megszokottaknál profánabb képeket, hanem mert az életre, az úgynevezett eseménytelen hétköznapokra is, kíváncsiak vagyunk.Ez a néhány hónapja készűlt kép is a hétköznapot mutatja.A 265 méteres homlokzat nagyobbik részét állványépítmény borítja -önmagában is tiszteletre méltó műszaki teljesítmény-Gondoljunk a kőfaragó mesterre, aki a szakma műgondjával cizellálja a királyszobrot, hogy az majd helyére kerülve,olyan magasságban ácsorogjon, hogy finom vonásaiban legföljebb a merészebb röptére vállalkozó sirályok gyönyörködhetnek.És a takarítók perspektívájából is kíváncsiak voltunk, az ülésező képviselőkre - azokéból, akiknek révén a belsőépítészet bensőséget áraszt, akiknek köszönhetően makulátlan a mindennapi öltözék. A húszas évek óta jószerével mindig állványzatról kell javítani,formájában tartani ezt az épületcsodát.Ez a néhány hónapja készült kép is, a hétköznapot mutatja. Hogy az uszály hajósa pillantást sem vet a világszerte ismert, és elismert építészeti alkotásra, és műgondja inkább a csipeszelés tökélyére terjed ki? Igen hétköznapok találkoztak. A mindennapját élő hajósember, és egy a százegyedik évében járó, sok mindent látott és halott, élő lélegző jelkép találkozott egy nyári szerda délelött.És aki végignézte : a költő, ki bronzszoborként ül a tér déli oldalán, csak önmagát erősítheti meg: zavaros, bölcs és nagy a Duna...