Azt ígértem, beszélünk még az angyalokról.Emlékszel rá?Pár héttel ezelőtt megígértem.De nem tértem vissza rá.Megmondom őszintén, elment tőle a kedvem.Egy író- olvasó találkozón a Gondviselés c. könyvemről beszélgettünk.Visszatért az angyal téma is, ahol elmondtam azt,amit le is írtam: hogy az igazi jóság észrevétlen.Aki jót tesz nem tudja, hogy jót tesz.Ahogy egy anya sem ír be jó pontokat magának,azért mert jó anya, az angyal sem tudja, hogy jót cselekszik, mert úgy működik, mint a napsugár, a szél,vagy a víz:táplál, érlel, nevel, de nem azért mert ő jó-hanem azért mert ez a természete.Észrevétlen marad még önmaga előtt is,mert nincs énje. A fény lénye szerint cselekszik, önkéntelenül,. mert ez a dolga.Ha már valaki tudja,hogy ő jó-az nem egészen csak akkor látszik, ha valamin visszaverődik, és az angyali jóság is csak tükröződésben jelenik meg.Ő a saját jó!Akkor már valamit jutalomért vagy elismerésért tesz.Ha másért nem, mert a Jóisten majd megveregeti a vállát.Pedig ilyen nincs: a jónak az a jutalma, hogy jó...Szóval erről beszélgettünk, és láttam ,hogy ezt sokan nem értik.Kétségbeestem.Vallásos emberek pl. nem értik, hogy Jézus miért utasította vissza azt,amikor valaki jónak nevezte őt.Nem értik, ha valakinek a jobb keze jót cselekszik, miért nem tudhatja a bal.Nem értik,hogy akkor már nem önzetlen volt a tette, hanem önző.Vagyis egoista.Nem értik, hogy a Jóság lehet nemcsak simogatás, de súlyos pofon is: másokat nem megóvni a megpróbáltatásoktól- lehet nagyon jó is.Ilyet is tesz gyakran egy igazi angyal./Nem csak gyógyulni, hanem meghalni is segít néha!/ Az áljóság pedig nagyon kártékony lehet.Azt tapasztalom,hogy aki önmagát jónak tartja,ott mindig van valami gubanc.Egy igazi anya soha nem tartja magát "jó anyának". Egy mentőkutya nem tartja magát "jó kutyának".Meggyőződésem, hogy Kozma atya is teszi a dolgát a Máltai Szeretetszolgálatban:még gondolatban sem minősíti magát"jó embernek"./Aznap, amikor leírtam ezt a sort, véletlenül találkoztam vele.Azt 
mondta,éppen erről prédikált-így van!Ilyenek, látod, a "véletlenek"!/Hallottam egy előadást.Neves filozófusunk,egy szabad, játékos társadalom vízióját vázolta föl, és elmesélte:gyermekkorának maradandó élménye, hogy mint kiscserkésznek jót kellett cselekednie.Hármat naponta!A számot nem ő mondta, hanem én, mert én is cserkész voltam.Három jó cselekedetet kellett végrehajtanom.Volt egy naplóm:"egy, azaz, egy darab vak nénit átsegítettem az utcán,egy darab idős bácsinak átadtam a helyemet a villamoson.Segítettem egy terhes kismamának.Három jó pontot beírtam.Pöfeteg elégedettséggel!És lenéztem azokat akik nem találkoztak aznap vakokkal és ezért rosszabbak voltak mint én.Megvetettem a rosszakat.Pontosabban akikről azt hittem, hogy rosszabbak mint én.Mert szerénységben verhetetlen voltam!!!Alázatban a legnagyobb!!!Észre sem vettem,hogy kezdtem lenézni a társaimat és dicsérni magamat.legalábbis gondolatban.Ekkor született meg bennem az a tudat,amit később áljóságnak,álerénynek, álhaza szeretetnek,álvallássoságnak neveztem.Én szép vagyok. A többiek csúnyák.Engem szeret az Isten.A többieket nem.Én okos. Ők hülyék.ÉN jó. Ők rosszak.És ahogy nyílt az értelmem, láttam,hogy alig van manapság olyan ember, aki ne tartaná magát jónak.Nem volt még olyan elvetemült történelmi kor és rezsim,amelyben az uralkodó elit ne tartotta volna magát igaznak és jónak. A minap olvastam Dzsingisz kán mongolból, oroszból fordított"Intelmeit".Kiderült,hogy ez a véreskezű tömeggyilkos buddhista szentnek vélte magát.Komolyan azt hitte, hogy ő egy jó ember!Tömegsírok felett tanította a szelídséget és a lelki jóságot.Így élünk.Nem értjük, hogy az igazi emberség jele bennünk az önmagunkkal szembeni fenntartás, és kritikus rálátás.A szüntelen "nem elég!"Minél nagyobb íróval találkoztam, annál kisebbnek tartotta magát.Minden mondatáról tudta, hogy ez"még nem az igazi mondat"Van jobb is.Amit valaki "nagynak" tart magában, az a legtörpébb.A Nagy Emberek valójában nagyon kis emberek.Porszemek.És a kis emberek az igazi Nagy Emberek.Hazánk nagy szerencséje,hogy vannak még közöttünk igazi csodálatos kis emberek, egyszerűek, szerények, akik magától értetődő becsületességükkel, és természetes jóságukkal fenntartják ezt az országot- amíg bírják. értjük egymást, angyalkám?
Azt ígértem, beszélünk még az angyalokról.Emlékszel rá?Pár héttel ezelőtt megígértem.De nem tértem vissza rá.Megmondom őszintén, elment tőle a kedvem.Egy író- olvasó találkozón a Gondviselés c. könyvemről beszélgettünk.Visszatért az angyal téma is, ahol elmondtam azt,amit le is írtam: hogy az igazi jóság észrevétlen.Aki jót tesz nem tudja, hogy jót tesz.Ahogy egy anya sem ír be jó pontokat magának,azért mert jó anya, az angyal sem tudja, hogy jót cselekszik, mert úgy működik, mint a napsugár, a szél,vagy a víz:táplál, érlel, nevel, de nem azért mert ő jó-hanem azért mert ez a természete.Észrevétlen marad még önmaga előtt is,mert nincs énje. A fény lénye szerint cselekszik, önkéntelenül,. mert ez a dolga.Ha már valaki tudja,hogy ő jó-az nem egészen csak akkor látszik, ha valamin visszaverődik, és az angyali jóság is csak tükröződésben jelenik meg.Ő a saját jó!Akkor már valamit jutalomért vagy elismerésért tesz.Ha másért nem, mert a Jóisten majd megveregeti a vállát.Pedig ilyen nincs: a jónak az a jutalma, hogy jó...Szóval erről beszélgettünk, és láttam ,hogy ezt sokan nem értik.Kétségbeestem.Vallásos emberek pl. nem értik, hogy Jézus miért utasította vissza azt,amikor valaki jónak nevezte őt.Nem értik, ha valakinek a jobb keze jót cselekszik, miért nem tudhatja a bal.Nem értik,hogy akkor már nem önzetlen volt a tette, hanem önző.Vagyis egoista.Nem értik, hogy a Jóság lehet nemcsak simogatás, de súlyos pofon is: másokat nem megóvni a megpróbáltatásoktól- lehet nagyon jó is.Ilyet is tesz gyakran egy igazi angyal./Nem csak gyógyulni, hanem meghalni is segít néha!/ Az áljóság pedig nagyon kártékony lehet.Azt tapasztalom,hogy aki önmagát jónak tartja,ott mindig van valami gubanc.Egy igazi anya soha nem tartja magát "jó anyának". Egy mentőkutya nem tartja magát "jó kutyának".Meggyőződésem, hogy Kozma atya is teszi a dolgát a Máltai Szeretetszolgálatban:még gondolatban sem minősíti magát"jó embernek"./Aznap, amikor leírtam ezt a sort, véletlenül találkoztam vele.Azt 
mondta,éppen erről prédikált-így van!Ilyenek, látod, a "véletlenek"!/Hallottam egy előadást.Neves filozófusunk,egy szabad, játékos társadalom vízióját vázolta föl, és elmesélte:gyermekkorának maradandó élménye, hogy mint kiscserkésznek jót kellett cselekednie.Hármat naponta!A számot nem ő mondta, hanem én, mert én is cserkész voltam.Három jó cselekedetet kellett végrehajtanom.Volt egy naplóm:"egy, azaz, egy darab vak nénit átsegítettem az utcán,egy darab idős bácsinak átadtam a helyemet a villamoson.Segítettem egy terhes kismamának.Három jó pontot beírtam.Pöfeteg elégedettséggel!És lenéztem azokat akik nem találkoztak aznap vakokkal és ezért rosszabbak voltak mint én.Megvetettem a rosszakat.Pontosabban akikről azt hittem, hogy rosszabbak mint én.Mert szerénységben verhetetlen voltam!!!Alázatban a legnagyobb!!!Észre sem vettem,hogy kezdtem lenézni a társaimat és dicsérni magamat.legalábbis gondolatban.Ekkor született meg bennem az a tudat,amit később áljóságnak,álerénynek, álhaza szeretetnek,álvallássoságnak neveztem.Én szép vagyok. A többiek csúnyák.Engem szeret az Isten.A többieket nem.Én okos. Ők hülyék.ÉN jó. Ők rosszak.És ahogy nyílt az értelmem, láttam,hogy alig van manapság olyan ember, aki ne tartaná magát jónak.Nem volt még olyan elvetemült történelmi kor és rezsim,amelyben az uralkodó elit ne tartotta volna magát igaznak és jónak. A minap olvastam Dzsingisz kán mongolból, oroszból fordított"Intelmeit".Kiderült,hogy ez a véreskezű tömeggyilkos buddhista szentnek vélte magát.Komolyan azt hitte, hogy ő egy jó ember!Tömegsírok felett tanította a szelídséget és a lelki jóságot.Így élünk.Nem értjük, hogy az igazi emberség jele bennünk az önmagunkkal szembeni fenntartás, és kritikus rálátás.A szüntelen "nem elég!"Minél nagyobb íróval találkoztam, annál kisebbnek tartotta magát.Minden mondatáról tudta, hogy ez"még nem az igazi mondat"Van jobb is.Amit valaki "nagynak" tart magában, az a legtörpébb.A Nagy Emberek valójában nagyon kis emberek.Porszemek.És a kis emberek az igazi Nagy Emberek.Hazánk nagy szerencséje,hogy vannak még közöttünk igazi csodálatos kis emberek, egyszerűek, szerények, akik magától értetődő becsületességükkel, és természetes jóságukkal fenntartják ezt az országot- amíg bírják. értjük egymást, angyalkám?