Nem tudunk létezni alvás, és álom nélkül. Milyen tartalmakat fejez ki az érzelmi agyunk álomképek formájában?Például azokat a vágyakat, amelyeket nem lehet kiszolgálni, nem lehet kielégíteni.Ilyenkor bocsánat a metaforáért, éhes disznó is makkal álmodik:azt álmodjuk, hogy csodálatos dolgok történnek velünk, éppen olyanok, amilyenekre nagyon vágyunk. Ám amikor valaki arra panaszkodik, hogy rettenetes rémálmai vannak, akkor is adjon hálát az égnek, amiért ilyen tökéletesen működik az ő teher mentesítő tudata! Amit ugyanis képileg kifejezett az öntudatlan, okos, az egészségét óvó idegrendszere,abba már nem betegszik bele. A feszültségnek az a része, amely megbetegítené, belesűrűsödik egy képbe, és így kifejezésre jut.Ezért az álmodás folyamata nélkülözhetetlen.
Akit felébresztenek álmából, abban olyan feszültségi szint marad,hogy az élő fába is beleköt! Miért? Mert azok a kanalizációk, amelyek éjszaka szépen levezetik a feszültségeket, nem történtek meg. Azt hiszem, lassacskán bemelegszünk arra- mondja Bagdy Emőke előadása során - hogy együtt tudjunk haladni ebben a bonyolult lelki labirintusban.Vegyük azt a példát, hogy valakinek fáj valamije, ám képtelen rábukkanni ennek az okára. Hogyan is kell megszólítani ezt a fájdalmat?Úgy, hogy megpróbáljuk egy másik szintre felvinni, ahol már jobban kifejezhető.Tegyük fel az a problémánk, hogy rettentően szorongunk.Meg tudjuk jeleníteni ezt a szorongást?Képzeljük el, hogyan jelenne meg? Milyen színe volna?Milyen alakja volna? Mekkora volna? A vizuális csatornán mindezt jól ki tudjuk fejezni.Mondjuk elképzelem, hogy a szorongásom egy nagy, behemót alak, hatalmas fekete köpenyben. A hangja milyen volna? Borzalmas, olyan mintha valakit kerékbe törnének. A szorongásomat minden érzékszervi csatornára átteszem, képileg,hangban, mozgásban,illatban, ízben, tapintásban megjelenítem, ahogyan az álom is teszi, a maga érthetetlen nyelvén. Kinek a számára érthetetlen? A racionális gondolkodás számára.Ugye, követhető, hogyan működik a mi áldott jobb agyféltekénk, és az érzelmi tudatunk? Egészen döbbenetes, amilyen módon a képi áttétel tehermentesíteni tudja a szervezetet a bennünk rekedt feszültségektől.Persze ez nem megy mindig ilyen egyszerűen.Sokunknak voltak már például, visszatérő sorozatálmai - ilyenkor egy megrekedt, súlyosabb traumatikus feszültséggel birkózik az érzelmi agyunk, újra és újra megpróbálva azt az álom szintjére felhozni. Egy visszatérő rossz álom is nyomjelző, Ariadné fonala, a labirintusban. Azt hiszem láthattuk, hogy milyen csodálatosan szerveződik a lelki élet, amelynek a test egy kifejező csatornája. Számos testi tünet, betegség, mögött valamilyen meghatározó pszichológiai esemény áll, melyet fel kell deríteni,s a pszichikum ilyenkor a kép nyelvén ad hírt a lelki gócról.A pszichológia áldott tudomány, mert addig simogazjuk a lelket, egy felszabadító helyzetben, amíg az illető elmondja azt, amit senkinek nem tudna elmondani.Sigmund Freud úgy fogalmazott: A pszichoterápia célja, hogy ami tudattalan volt tudatossá váljon!
További ismereteket lehet szerezni erről a témáról, : A tudattalan ösvényein c. könyv elolvasásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése