2010. július 31., szombat

"Uram, nézz végig rajtam,Uram láss meg te is engemet. Mindennek vége. Vége"

Na, Feri bácsi?! Na most milyen neked ott? Ahová már készültél, évek óta?Ami izgatott, amitől féltél, amire kíváncsi voltál, ahonnan vártál valami apró értesítést,utolsó eltávozott nagy barátodtól, Agárdi Gábortól? Ő bizony fittyet hányt ígéretének,rád se hederített többé, azóta, hogy megdumáltátok a Kútvölgyi kórház közös szobájában,hogy aki előbb eltávozik, az valami úton- módon jelez a másiknak,hogy milyen is ott.Van-e színház, társulat, jó bor, és vannnak-e gyönyörű nők?Most viszont, pár napja már te is tudod, hogy milyen az,annyi ideje készültél, amitől hol féltél,hol mohó kíváncsisággal vártad. Itt már minden meg volt neked! Nagy pályafutás, nagy szerepek, nagy sikerek, nagy kalandok, nagy hódítások, nagy szerelmek, nagy elismerések, a szakma tisztelete, a közönség rajongása.Csak a téged folytonosan körülvevő szeretetet féltetted, a hozzád tartozókat, családot, barátokat, bicegő sétákat a hegyoldalon, meghitt beszélgetéseket, az öltözők zugában...De hát immár elindultál? Mi figyelünk, várjuk a jelzést...Feri bácsi jobb ott? Mert itt, elárulhatom, nagyon rossz most.Rád emlékezünk, te hiányzol.Nagyon.