Ez a beszélgetés bárkiről szólhat akár rólunk is, hétköznapi emberekről!Nem kevesebbről van szó,mint hogy szeretet nélkül nem vagyunk képesek élni.Eszembe jut Hamvas Béla filozófus író, és sok kitűnő magyar művész sorsa.Mennyi korai halál.Öngyilkosság,infarktus, gégerák, depresszió, agydaganat...Nagy művészeink közül kevesen érték meg a pátriárka kort.De nem is erről akarok beszélni: tanítók, művészek sorsáról, akik szeretetre vágytak, hanem magunkról is, hétköznapi emberekről. Az nem elég ha az ember csak ad, és ad, csak ad.Kapni is kell. Sokat írtam erről, de nem eleget.Sok tévtanító azt mondja: elég ha te szeretsz.Ha dől és árad belőled a szeretet, mint virágból az illat, függetlenül attól, hogy jár - e valaki arra,vagy sem.Már a hasonlat is rossz. A virág sem " általában " illatozik, hanem azért mert vár valakit. Minden illatban üzenet van. Sóvárgás. Gyere - hogy beteljesedjünk! Hamarabb hervad, ha ez nem történik meg.Elszárad. Meghal. Minek a pompás szín, és a vonzó illat, ha senki sem érzékeli? A szeretet az egyetlen olyan lételeme az egész teremtésnek, mely feltételezi a kölcsönösséget. Az ember egyedül is lehet gazdag, hatalmas és tehetséges,okos, művelt, energikus, híres népszerű, alkothat nagy műveket - de szeretni nem lehet egyedül.A rossz hazai közérzetünknek,és annak a ténynek, hogy nálunk a legalacsonyabb az átlagos életkor, - vagyis ,hogy hamar halunk meg - , itt kell keresni az egyik okát.A szívből jövő szavak nem találnak befogadóra, s visszatérnek hozzánk.
Más szóval : nincs szeretet.
Ezt a rovatot itt, sok évvel ezelőtt egy álmommal kezdtem.
Megírtam, hogy egy fiatalon meghalt színész barátom visszatért hozzám, átölelt, s görcsösen zokogta: - Petikém! Nincs szeretet!... Nincs szeretet!...
Talán még emlékeznek erre az írásra, mert sokat beszéltem róla.
Még azt is elmondtam, hogy szerintem barátom halálának pszichoszomatikus oka visszavezethető a szeretet hiányára.Hiába volt híres és népszerű, az ország kedvence: a szikrák amelyeket a szíve gyújtott, visszatértek hozzá, és elégették őt. Egy egészséges emberi közösségben szeretet van. Legyen az a közösség párkapcsolat, barátság, család, egy jól működő vállalkozás, gyülekezet - vagy akár egy ország!
Egy beteg közösségben a szikrák visszatérnek a szívbe.
A szikrák,melyek nem tudnak másokat lángra lobbantani, elpattannak, és visszahullnak a tűzbe. Beteg az a közösség, mely nem ismeri már az " együtt" örömét!
Magába húzódik mindenki, önvédelemben él, s abban a fájdalmas tudatban, hogy nem kell senkinek. Nem beszélgetés az, amikor az ember magába beszél. És nem tánc az amelyet egyedül táncol.
És nem élet az, ahol az embert nem érti meg senki, s nem is érdekel senkit, hogy mi történik vele, és benne. Művész barátaim egyre keserűbbek. Nem azért mert nem híresek, nem! Hanem mert az igazi valójukból, a "szívükből eredő" gondolataikból és érzéseikből már nem táplálkozik itt senki. Az érték a " szikra"nem kell már. Nem új panasz ez. Karinthy Frigyes - aki szintén korán halt meg - azt írta, hogy úgy használnak,mint egykor az Amerikából származott krumplit,nem a gyökereimet eszik, hanem a leveleimet! Bartók is élhetett volna még, József Attila is.Nagyon fontos, hogy az ember tudjon szeretetet elfogadni.
Tudjon viszontszeretni. Adni könnyebb. Sokkal könnyebb.
Mert az belülről jön. Árad magától.De elfogadni, meggyulladni tőle, és visszaadni mások szeretetét, - az a nehéz! Nagyon nehéz.
