2010. június 4., péntek

A mitosz alapja


Valóban léteznek vámpírok? Vagy az egész jelenség egy nagyon ritka, és súlyos betegség megjelenési formája, amit évszázadokkal ezelőtt még nem ismertek? A beteggel vért itattak , a hiedelem szerint, ez enyhítette fájdalmait,és ebből épült föl a legenda. A betegség igaz , és ritka, de a történések idő közbeni elferdítése, jelentette a vámpír legenda kialakulását. A betegség neve: porphyria. Mivel megjelenési formája igen jellegzetes, a beteg kar és láb fájdalmakat érez, gyakran hasfájás, és egyéb szervi fájdalmak gyötrik, ráadásul sokszor idegi és pszichiátriai tüneteket produkált, amit bizonyos enzimek kiválasztódásának betegsége, és lerakódása a bőr alatt, jellemezték.

Még jellemzőbb tünete, a fény elöli menekülés volt, ami igen egyszerűen magyarázható, egyszerű okra vezethető vissza. A hemoglobin egyik alkotója nem épült be a szervezetbe, felhalmozódott,majd lerakodott a bőr alatt, ezek az úgynevezett porfirinek, igen nagyfokú fényérzékenységet okoztak, ezért nem közlekedtek az ebben a betegségben szenvedők, csak borult, vagy fénytelen időszakokban. E betegséget 1985 - ben bizonyos Dávid Dolphin biokémikus fedezte föl, és jött rá a tünetekre, majd magára a betegségre, ami nagyon ritka, és megmagyarázhatatlan, a kiváltó oka ma is. Jellemző még a betegségre, a nagyfokú ínysorvadás, ami által a fogak keskenynek, és hosszúnak látszanak, ami szintén okként szerepel a vámpír mítosz kialakulásában. A néphit szerint miután a betegek, igen sápadt, száraz ,és töredező bőrtüneteket produkáltak, vérrel itatták, hogy annak hatására talán vérszegénysége enyhébbé válik, tünetei csökkenek. Részletesebben nem szándékozom foglalkozni e betegséggel, pusztán az állt szándékomban, hogy felhívjam a figyelmet arra ,hogy a legtöbb rémtörténetnek, van valóság alapja, és az, a tudatlan elmondások alapján színesedik , változik, rémesedik, mígnem a legszörnyűbb mítosz kerekedik belőle.Ugyanúgy mint ma, régen is voltak szélsőséges jellemű, gonosz cselekedeteket elkövető, vagy azzal felruházott emberek, akiknek tulajdonságaik, biztosat nem tudva, csak a látszatból, és néha a valós tényekből is kiindulva, és összefonódva , valóságalapot is szolgáltattak ezeknek a történeteknek. Aztán később ezeket kiszínezve , kidolgozva, anyagi előnyöket kovácsolt a történetből, némely ügyes, a szó forgatásához értő, majd a filmipar fellendülésével, annak berkeiben mozgó pénzzel és fantáziával rendelkező ember. S így még modern korunk kedvelt témája, ma is az , egy ismeretlen betegségből elindulva, gazdag rémtörténetté kerekedett valóságalap. De a mai ember egyre jobban iszonyodik, önnönmaga elkövetett bűneitől, ezért új megvilágításban , kellemes szereplőkkel, szívet hasogató romantikus történetként éli magát újra, és újra, könyvként s filmként egyaránt a történet, s válik az emberek szenzáció, élmény, és szeretet- éhségét kielégítő eszközévé.







2010. június 2., szerda

A szeretetről GYEREKSZEM

Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe.De nem úgy felszínesen ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian.Mélyen.Nem úgy ,hogy de édes vagy ,hanem úgy "hogy ki lakik benned"?
"Ki vagy te"?A legtöbb gyermek szemének óceán - tekintete van.Végtelen. Nem kölyökszem. Nem naiv. Nem tudatlan. Nem esendő. Néha nem is "kedves". Csak tiszta.Ki néz rád? Ki az, aki ezek a tág pupillájú szemek mögül néz? Ki lakik mögöttük? Ki az aki visszanéz rád?! Múltkor megpróbáltam az unokám szemébe nézni. Nem könnyű, mert nem állom a tekintetét.Ha onnan "belülről" lát zavarba jövök."Ne figyelj így,ne nézz ilyen komolyan rám!Mosolyogj! - kérem tőle gondolatban. Ki néz rám a szemével? Nincs más válaszom: az Isten.Nem a Teremtő, nem a Mindenható, nem az Atya, - hanem az Ősvalóság. Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen , boldog. De nem úgy ,hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos. Mondják Buddhának volt ilyen tekintete. És Lao - cének, a Bölcs Öreg Gyereknek. És a nagyanyámnak is, ha levette a szemüvegét, s megpillantottam az összegyűrt, vén arcából, és a szem körüli ráncok mögül kinéző vidám és tiszta gyerektekintetét. Jézus tanításaiban a gyerek főhelyet kap.Nem azért mert "aranyos a pici".Nem azért mert védtelen.Nem azért, mert ártatlan és védelemre, szeretetre szorul.Mindenki szeretetre szorul.Az ellenségünk is. A gyereket azért állítja főhelyre a tanítványai közé, mert ez a lény hasonlít még közülünk a legjobban az Istenhez. " ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mehettek be a mennyországba". És a gyerek ellen elkövetett bűn nem megbocsájtható. Aki ilyet tesz " jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakába"..... Anyák legboldogabb korszaka, az a néhány első esztendő a kicsinyével. Azért akarnak szülni még, még, még...hogy átéljék az együttlétet egy angyallal. Visszakerülnek vele a Paradicsomba. Ahol szavak nélkül is értettük még egymást. S a szeretet olyan volt, mint most a levegő. Anyák tudják, hogy gyerekük nem "primitív" - hanem tiszta. Ilyen lehetett az ember a bűnbeesés előtt. Szebb. Romlatlanabb. Őszintébb. Persze ez nem marad így. Az én - tudat lázadásával kialakul a kettősség, a taktikázás, az alkalmazkodás, a zavar, és a megkülönböztető értelem is.És ennek nagyon örülünk."Okos" - mondjuk büszkén a gyermekünkre. Ez azt jelenti, hogy elindult gyermekünk az emberlét útján, a társadalom útján -és a boldogtalanság útján. Amikor a Boldogság című könyvemet írtam, csináltam egy mély- meditációt. S egy pillanatra -vagy ki tudja , mennyi ideig? - sikerült kiemelni magamból az én - tudatom alá lesüllyedt boldogság emlékét.Ott van valahol. Valahányszor önfeledt vagyok, vissza- visszatér. Egy pillanatig. Ott van bennem. A mennyország! Igen! Nem szabad elfelejteni. Akármilyen zavaros, szorongó, gyáva, töprengő, fogalmazgató, hazug alkalmazkodó, nyugtalan és zaklatott ember lettem: ott van bennem a gyerekszem! Néz.Lényem tengermélyéről néz és lát... és nem engedi, hogy elfelejtsem. Igenis, legyek újra gyerek! És gondtalan! És játékos! És vidám! Most értettem meg, hogy a világ egyik legnagyobb írójának, Dosztojevszkijnek a borzalmas krimije, miért végződik egy gyereknek szóló himnusszal. Miért mondja benne egy bölcs ember: "Barátaim, kérjetek az Istentől jókedvet!És legyetek vidámak, mint a gyermekek, mint az égi madarak!"

2010. június 1., kedd

Gondolkodunk, tehát vagyunk

  1. 1.Legyenek nagy, szinte elérhetetlennek látszó céljaink,mivel csak így érhetjük el az elérhetőt

  2. 2.A mosoly egy görbe vonal,amely egyenesbe hozhat mindent

  3. 3.Hiszek benne,hogy az öregedés nem pusztulást, sőt csupán nem változást, hanem érést, kiteljesedést ,fejlődést jelent, ha van bátorságunk így megélni!

  4. Vannak helyzetek, amikor tudni kell lemondani valamiről, ami fontos, olyan dolog kedvéért ami még annál is fontosabb.

  5. Színpadra belépni csak szívvel - lélekkel lehet.Arra kell koncentrálni, hogy úgy játsszam, mint egy kisgyerek, a sarokban. Ha az ember elveszti a lelkesedését, akkor már nem érdemes csinálni.

  6. Nem kell angyalnak lenni ahhoz, hogy valaki szentté váljon.

7. A gyereknevelés legfontosabb alapszabálya: élvezni kell. Még akkor is ha

azt érezzük lerágják a csontjainkat.

8. Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki

nem tud egy ponton-mint a győzelem istennője-szédülés és félelem

nélkűl megállni , az sosem fogja megtudni mi a boldogság.

Az idézetek szerzője:dr Czeizel Imre,Phyllis Diller, Katona Klári, Bárdos András, Töröcsik Mari, Albert Schweitzer, dr. Vekerdy Tamás, Friedrich Nietzsch