2010. június 4., péntek
A mitosz alapja
Valóban léteznek vámpírok? Vagy az egész jelenség egy nagyon ritka, és súlyos betegség megjelenési formája, amit évszázadokkal ezelőtt még nem ismertek? A beteggel vért itattak , a hiedelem szerint, ez enyhítette fájdalmait,és ebből épült föl a legenda. A betegség igaz , és ritka, de a történések idő közbeni elferdítése, jelentette a vámpír legenda kialakulását. A betegség neve: porphyria. Mivel megjelenési formája igen jellegzetes, a beteg kar és láb fájdalmakat érez, gyakran hasfájás, és egyéb szervi fájdalmak gyötrik, ráadásul sokszor idegi és pszichiátriai tüneteket produkált, amit bizonyos enzimek kiválasztódásának betegsége, és lerakódása a bőr alatt, jellemezték.
Még jellemzőbb tünete, a fény elöli menekülés volt, ami igen egyszerűen magyarázható, egyszerű okra vezethető vissza. A hemoglobin egyik alkotója nem épült be a szervezetbe, felhalmozódott,majd lerakodott a bőr alatt, ezek az úgynevezett porfirinek, igen nagyfokú fényérzékenységet okoztak, ezért nem közlekedtek az ebben a betegségben szenvedők, csak borult, vagy fénytelen időszakokban. E betegséget 1985 - ben bizonyos Dávid Dolphin biokémikus fedezte föl, és jött rá a tünetekre, majd magára a betegségre, ami nagyon ritka, és megmagyarázhatatlan, a kiváltó oka ma is. Jellemző még a betegségre, a nagyfokú ínysorvadás, ami által a fogak keskenynek, és hosszúnak látszanak, ami szintén okként szerepel a vámpír mítosz kialakulásában. A néphit szerint miután a betegek, igen sápadt, száraz ,és töredező bőrtüneteket produkáltak, vérrel itatták, hogy annak hatására talán vérszegénysége enyhébbé válik, tünetei csökkenek. Részletesebben nem szándékozom foglalkozni e betegséggel, pusztán az állt szándékomban, hogy felhívjam a figyelmet arra ,hogy a legtöbb rémtörténetnek, van valóság alapja, és az, a tudatlan elmondások alapján színesedik , változik, rémesedik, mígnem a legszörnyűbb mítosz kerekedik belőle.Ugyanúgy mint ma, régen is voltak szélsőséges jellemű, gonosz cselekedeteket elkövető, vagy azzal felruházott emberek, akiknek tulajdonságaik, biztosat nem tudva, csak a látszatból, és néha a valós tényekből is kiindulva, és összefonódva , valóságalapot is szolgáltattak ezeknek a történeteknek. Aztán később ezeket kiszínezve , kidolgozva, anyagi előnyöket kovácsolt a történetből, némely ügyes, a szó forgatásához értő, majd a filmipar fellendülésével, annak berkeiben mozgó pénzzel és fantáziával rendelkező ember. S így még modern korunk kedvelt témája, ma is az , egy ismeretlen betegségből elindulva, gazdag rémtörténetté kerekedett valóságalap. De a mai ember egyre jobban iszonyodik, önnönmaga elkövetett bűneitől, ezért új megvilágításban , kellemes szereplőkkel, szívet hasogató romantikus történetként éli magát újra, és újra, könyvként s filmként egyaránt a történet, s válik az emberek szenzáció, élmény, és szeretet- éhségét kielégítő eszközévé.
2010. június 2., szerda
A szeretetről GYEREKSZEM
Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe.De nem úgy felszínesen ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian.Mélyen.Nem úgy ,hogy de édes vagy ,hanem úgy "hogy ki lakik benned"?
"Ki vagy te"?A legtöbb gyermek szemének óceán - tekintete van.Végtelen. Nem kölyökszem. Nem naiv. Nem tudatlan. Nem esendő. Néha nem is "kedves". Csak tiszta.Ki néz rád? Ki az, aki ezek a tág pupillájú szemek mögül néz? Ki lakik mögöttük? Ki az aki visszanéz rád?! Múltkor megpróbáltam az unokám szemébe nézni. Nem könnyű, mert nem állom a tekintetét.Ha onnan "belülről" lát zavarba jövök."Ne figyelj így,ne nézz ilyen komolyan rám!Mosolyogj! - kérem tőle gondolatban. Ki néz rám a szemével? Nincs más válaszom: az Isten.Nem a Teremtő, nem a Mindenható, nem az Atya, - hanem az Ősvalóság. Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen , boldog. De nem úgy ,hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos. Mondják Buddhának volt ilyen tekintete. És Lao - cének, a Bölcs Öreg Gyereknek. És a nagyanyámnak is, ha levette a szemüvegét, s megpillantottam az összegyűrt, vén arcából, és a szem körüli ráncok mögül kinéző vidám és tiszta gyerektekintetét. Jézus tanításaiban a gyerek főhelyet kap.Nem azért mert "aranyos a pici".Nem azért mert védtelen.Nem azért, mert ártatlan és védelemre, szeretetre szorul.Mindenki szeretetre szorul.Az ellenségünk is. A gyereket azért állítja főhelyre a tanítványai közé, mert ez a lény hasonlít még közülünk a legjobban az Istenhez. " ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mehettek be a mennyországba". És a gyerek ellen elkövetett bűn nem megbocsájtható. Aki ilyet tesz " jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakába"..... Anyák legboldogabb korszaka, az a néhány első esztendő a kicsinyével. Azért akarnak szülni még, még, még...hogy átéljék az együttlétet egy angyallal. Visszakerülnek vele a Paradicsomba. Ahol szavak nélkül is értettük még egymást. S a szeretet olyan volt, mint most a levegő. Anyák tudják, hogy gyerekük nem "primitív" - hanem tiszta. Ilyen lehetett az ember a bűnbeesés előtt. Szebb. Romlatlanabb. Őszintébb. Persze ez nem marad így. Az én - tudat lázadásával kialakul a kettősség, a taktikázás, az alkalmazkodás, a zavar, és a megkülönböztető értelem is.És ennek nagyon örülünk."Okos" - mondjuk büszkén a gyermekünkre. Ez azt jelenti, hogy elindult gyermekünk az emberlét útján, a társadalom útján -és a boldogtalanság útján. Amikor a Boldogság című könyvemet írtam, csináltam egy mély- meditációt. S egy pillanatra -vagy ki tudja , mennyi ideig? - sikerült kiemelni magamból az én - tudatom alá lesüllyedt boldogság emlékét.Ott van valahol. Valahányszor önfeledt vagyok, vissza- visszatér. Egy pillanatig. Ott van bennem. A mennyország! Igen! Nem szabad elfelejteni. Akármilyen zavaros, szorongó, gyáva, töprengő, fogalmazgató, hazug alkalmazkodó, nyugtalan és zaklatott ember lettem: ott van bennem a gyerekszem! Néz.Lényem tengermélyéről néz és lát... és nem engedi, hogy elfelejtsem. Igenis, legyek újra gyerek! És gondtalan! És játékos! És vidám! Most értettem meg, hogy a világ egyik legnagyobb írójának, Dosztojevszkijnek a borzalmas krimije, miért végződik egy gyereknek szóló himnusszal. Miért mondja benne egy bölcs ember: "Barátaim, kérjetek az Istentől jókedvet!És legyetek vidámak, mint a gyermekek, mint az égi madarak!"
2010. június 1., kedd
Gondolkodunk, tehát vagyunk
- 1.Legyenek nagy, szinte elérhetetlennek látszó céljaink,mivel csak így érhetjük el az elérhetőt
- 2.A mosoly egy görbe vonal,amely egyenesbe hozhat mindent
- 3.Hiszek benne,hogy az öregedés nem pusztulást, sőt csupán nem változást, hanem érést, kiteljesedést ,fejlődést jelent, ha van bátorságunk így megélni!
- Vannak helyzetek, amikor tudni kell lemondani valamiről, ami fontos, olyan dolog kedvéért ami még annál is fontosabb.
- Színpadra belépni csak szívvel - lélekkel lehet.Arra kell koncentrálni, hogy úgy játsszam, mint egy kisgyerek, a sarokban. Ha az ember elveszti a lelkesedését, akkor már nem érdemes csinálni.
- Nem kell angyalnak lenni ahhoz, hogy valaki szentté váljon.
7. A gyereknevelés legfontosabb alapszabálya: élvezni kell. Még akkor is ha
azt érezzük lerágják a csontjainkat.
8. Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki
nem tud egy ponton-mint a győzelem istennője-szédülés és félelem
nélkűl megállni , az sosem fogja megtudni mi a boldogság.
Az idézetek szerzője:dr Czeizel Imre,Phyllis Diller, Katona Klári, Bárdos András, Töröcsik Mari, Albert Schweitzer, dr. Vekerdy Tamás, Friedrich Nietzsch
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)