Neve beszélő név volt, mint egy mesehősé. Szolid volt, és békés, a decens, kisfiús mosoly mindig ott bujkált a szája szegletében.Ha tartozott valamely "táborba", a az a szerény művészeké volt.Pedig nem keveset köszönhetünk neki.A Nagy Könyv - mozgalom ötletgazdája volt,a legjobb gyermekkönyveket jutalmazó IBBY Magyar bizottságának elnöke, maga is halhatatlan ifjúsági könyvek szerzője, melyek közül nem egy"kötelező olvasmány" lett az iskolákban - de még a lustább lurkókat sem kellett, kötelezni az elolvasásukra, annyira szerették. A felnőtteknek írt novellákat, regényeket,fordított Woody Allent, Nabokovot, Anthony Burgesst. Drámái sok évadban sok bemutatót megértek. Nagyon sok helyen jelentek meg írásai, mindig örömmel készségesen küldött a műveiből. Készültünk rá sokszor ,hogy írhatna majd nekünk több mesét, meg kellene kérni...s lám, a halogatás nagy vétek volt. Csak annyi a vigasz, hogy sok kincs maradt utána...Aki fülelt péntek éjjel, hallhatta, hogy összegyűltek hárman: a Félőlény, a Kétbalkezes varázsló, és a Bölcs Hiánypótló. Sírtak együtt mi tagadás, mert a fájdalmuk nagy volt, aligha lehetett volna nagyobb.Már - már úrrá lett rajtuk a félelem is.A hiány felett érzett sajgó kín.És a csalódottság, hogy eztán már semmi sem sikerülhet, nem segít a csoda. Egész tócsa gyűlt a könnyeikből. És akkor egyszer csak a tócsa tükrében megpillantottak egy arcot, egy huncutul mosolygót.És uramfia, láss csodát: azon nyomban elillant a félelem, enyhült a hiány, és varázslat szaga lengte be a késő tavaszi éjszakát. Már tudták, mi a dolguk. Elindultak hát, ki-ki a maga dolgára, hogy azt tegyék amire születtek. Külön köszönöm azt a csodát, amit én mint felnőtt, és fiaim akik ma már felnőttek ,de gyerekként kaptak, televíziós műsoraid által, az irodalom szeretetét, és a mesék birodalmát.
