Akkor télen nagy hó volt.Nem rég ismerkedtek meg , de már kéz a kézben sétáltak a hóban , s közben mirelit fagyott szilvát ettek.Mindketten szerették.Közben jókat nevettek, és szerették egymást.Szívük csordulásig volt egymással, a lány 21 éves a fiú 18 volt.Talán életük első nagy szerelme volt, egyszeri s megismételhetetlen. A fú nagyon jól tanult, egyenes útja volt az egyetemre, de messze, el a lánytól.Fájónak tűnt a majdani elválás, kapaszkodtak egymásba nappal s majd éjjel , intim óráik, az eget izzították, bár éjszaka volt.S megszületett a döntés. A fiú átkérte magát abba a városba, ahol a lány lakott, szerencse , hogy ott is volt egyetem, s olyan szak. Végül is áldozat volt részéről a lány felé, hogy lemondott a jó hírű egyetemről ,hogy a lány mellett maradhasson. Hiszen szerelmes volt nagyon. S lassan jött a nyár, és a kibírhatatlan távolság ami elválasztotta őket. Mindkettőnek haza kellett menni, s várni a következő találkozást.És eljött. Eljött a szeptember, a fiú megérkezett, elkezdődött tanulással és szerelemmel teli élete.Közben a lány dolgozott.De minden óra, s minden perc azt muzsikálta, hogy jön az este s vele a szerelem.Boldogok voltak, s akarták egymást egy életre .S ebben a reményben ringatózott a lány, hiába minden mit érvnek felhoztak e szerelem ellen.De szörnyű volt hallgatni. Őrlő és idegölő. Nem kellesz neki csak addig , , dolgozol, s még sincs pénzed mert mindent rá költessz! S az igazság valóban ez volt.Sok pénzt költött a fiúra szinte eltartotta, de nem esett nehezére, hisz a szerelme s ő egyek, és miért ne segítsen ott ahol kell.Közben élték a fiatal szerelmesek mámorító életét tele tervvel, boldog öleléssel s a lány végre néha megnyugodott.Talán először kevéske életében, a fiú mellén, csak a boldogság s az öröm járta át.Minden bánatot s üres sugdosást elfelejtett, és várt, és várt.Hogy elteljen az öt év.Leírni boldogságát meg sem próbálom, mert nincs szó amely ide illene. Aztán eltelt négy év. Egyre nehezebb lett. Mert otthon nem hallott mást mint az álnok áskálódást . Úgysem vesz el , úgysem vesz el csak arra kellettél...A lány szép volt, okos volt, sok férfinak fájt rá a foga.Hiszen már benne járt a korban, ahogy akkor mondták, szép és okos, kész férfiak kérték jobbról is balról is. De a lány állhatatos maradt.Egy alkalommal strandolás közben észrevette ,hogy a fiú másfele néz. Á csak véletlen. Aztán megint. Ugyanarra. S a lány szívébe, belé hasított anyja mondókája.Egy nap okos és szép, frissen végzett férfi kolléga érkezett. Egymással szembe ültek a lány érezte, hogy a fiú nézi. Nézi és nézi. Beszélgettek erről, arról, s egy délután a kolléga megvallotta szerelmét. A lány nemet mondott, hiszen neki van már párja, akire évek óta vár, aki kinyitotta őt magának.Aztán levél is jött, szerelmes levél, de nem a szerelmétől, hanem az ifjú munkahelyi titántól. S a tragédia elindult. Majd egyszer folytatom.
