1,-A távkapcsolat szó, nekem olyan, mintha pisztoly dörrene. Jobb taktika nem hívni semminek, egyszerűen egy élethelyzetnek felfogni.
2,- Öreg igazság, de sokszor valóban az, hogy egy kis távollét, megszépít egy kapcsolatot. Első "távbeszélgetéseink, kicsit félősek, tapogatózóak, és minden figyelmünket bevettünk, hogy megnyerjűk távoli párunk rokonszenvét.
3,-Bár a távollét eleje félelmetes, első levélváltáskor, minden furcsa és idegen, később egyre könnyebb belejönni a változásba, és a találkozás első percétől, kialakítani konfortzónánkat.
4.-Mai világunkban könnyebséget jelent a telefon, a skype, s egyéb egymást közelítő megoldások, ,de ugye ezt nem is akarjuk elképzelni, mivel csak nehezíti a visszazökkenést.
5,-Kedves dolog azt hinni, hogy az informatika segítségével, könnyű egymással találkozni, mert szinte élőben beszélhetünk egymással, pedig már egy nap alatt gyülöljük, az összes ilyen alkalmazást, mert soha nem műlödnek rendesen, nem beszélve egy lazább partnert aki rendszeresen elodázza az így megbeszélt találkozást.
6,- Szörnyű dolog nem elérni a másikat! Vethetünk mi be, szót, könyörgést, netán pontosíthatunk is, de ha párunk igazából, csak ránkhagyja az időpont választását, teljesen értelmetlen. Nincs az a kapcsolat, amely megérne egy esetleges találkozást, s valamelyik fél, ugyis csúsztat, számára a meglévő közelség nyújt, partnerbeli valóságot. Írhatunk mi érzéseinkről, netán szeretve való életünkről, a partnerünk csak bólogat, s ki tudja mi is jár valóban a fejében!
7,- Elkeseredésünkben jönnek a kis, kedves dolgok. Megpróbálkozunk mindennel. Csakis azért, hogy partnerünk figyelmét próbáljuk fölkelteni, és magunk felé fordítani. Nem fog működni. Az az ember, aki a páros könnyebbik tagja, mármint elméleti síkon, mindig írhat bármit, titkon sejtjük, hogy ez a vonat már nem a miénk. Félünk valójában a kérdésektől, ami könnyen leragadhat, a hol voltál, mit csináltál, formátumnál, de ha bármit is kérdezünk az illető, személyes varázsunkat azt megmagyarázva, de hamarosan semmibe veszi. Kellünk ha ehhez érdeke fűződik, ha épp szüksége támadt ránk, de valós mély érzés, nem születik , nem pattan ki belöle.8,- Remény a találkozásban. És kedves különélő szeretve szerető partnereim. Ebben a hitben még csak ne is gondolkodjatok, nem méghogy e híg érzésbe, bele is ragadhattok, de úgy, hogy abból csak komoly sérülésekkel szabadulhattok. Biztosíthatlak benneteket, nem lesz találkozás. A kapcsolat elszürkül, kedvesünk, más felé is tekintget, és semmi óhaja arról, hogy lásson is minket. Nincs szó itt, mély beszélgtésekről, mert mindig fontos a munkája. Nincs szó panaszra netán, mert tulajdonképp egyáltalán nem is érdekli, csak épp megjátsza azt.bHiába hiszünk az őszinteségében előbb, utóbb megtalálja azt a hangot, amitől mi magunk is megrémülünk. Jön a hűvős, vagy épp felcsattanó levél, a sértés és mégis mit akarunk mi, kérdőjellel, és gondolkodhatunk szerető, és őszinte szerettünknek hitt, kedvesünkről.
9,-Remény. Őszinte leszek, nincs remény. Nem fogunk soha találkozni, ezernyi probléma adódik, minden hét, minden napjának minden órájában. Rákérdezhetnek, mégis mit is gondolunk mi, hiszen szó sem volt, találkozásról, s mi sírva, csalódva, egy összerombolt világgal a hátunk mögött, elsirathatjuk, vágyainkat, és reményeinket is!
10,- Tervezzünk pontosan! Ne tervezz! Miután egy olyan dolog vágtatott végig évek alatt rajtad, amely elvitte minden önbecsülésed, bodogságod, és hited, hová akarsz tervezni? A végén úgyis megkapod, hogy csúnya vagy, önző, csak te,te,te, magadnak vagy fontos, sokkal másabb, egy erotikus nő kisugárzása, és ha még a kor is számít, te leszel az, ki belefásult e kapcsolatba, mondá parnered, akkor amikor már ő fáradt, s te tele vagy még életkedvvel! Te aki még ma is a szíved törnéd újra és újra, de akkor is semmi maradsz, egy szépen eltervezett meddő kapcsolat végén!
Miskolc 2014. szeot. 19- Írta . Buba
