Művészet és valóság

Alkotni jó. Bármit.Végül is alkotni- kreatívnak lenni, egy és ugyanaz.Talán a művészet szó, az magasabb szférákban történő alkotást jelent, míg a kreativitás a mai kor alkotta megjelölése a tevékeny létnek. Nem művészet. Csak alkotás. De nem művészet e, mégis a kreativitás ott ahol , nehéz annak lenni, és a szorgos és kitartó munka kreatívvá teszi az egyént. Konkrétan a sérült emberekre gondoltam, vagy a fogyatékkal élőkre, akik, ahelyett, hogy elfeküdnének, vagy ülnének, betegségükben, hisz hivatkozású alapjuk, van, ill lenne rá ,mégis , megfeszített munkával csinálnak valami különlegeset. Nagy odafigyeléssel, őszinte és tiszta gondoskodás mellett, szinte művészi alkotások születnek, amikre végül is senki nem figyel oda, és lehet hogy valódi alkotások veszhetnek el. Gondoljunk bele. Csaknem minden művész rendelkezett valamilyen fogyatékossággal. Ki lelkivel ki testivel, ki nem is úgy született, hanem később jött ki rajta , vagy történt meg vele. Kreativitás és művészet,- játszunk a szavakkal egy kicsit!Kreatív-e a művész- hát persze.S valóban művész-e a művész? Művész -e az ki önmaga gátlásait megerőszakolva, különlegeset alkot. S alkotása maga művészi munka -e,? Az előbb azt mondtam hogy a művész művészit alkot. Ezt ki mondja meg, a művészetértők? S ki a művészetértő, aki annak mondja magát , vagy olyan iskolát végzett? vagy csak egy átlagember aki érti a művészetet?Mi a valós és mi a nem? Egy szobát is lehet rendezni szinte művészi módon, de egy művész is csinálhat mázolmányt.Tehát nem választható el e két dolog egymástól, pusztán a körülmények azok, mik meghatározói lehetnek, ezeknek. Főleg a mai dolgoknak. Hisz ma nincsenek értő szemek a festményekhez, pusztán a pénz ad jó szemüveget. A kortárs irodalom az egyetlen, ami ma is érvényesülhet, de igazán nagy művekké csak az utánunk jövő, és az az után jövő generációk azok, akik megítélhetnek,és véleményük igaznak, vagy hamisnak,de maradandónak avatják az alkotót. Mai korunk elnyomja a kreatív embert , nem fontos a szépség, nem fontos a szem, a fül, gyönyörűsége, s így vesznek homályba , alkotások százai. Sok festő, szobrász, író,költő és igazán kreatív ember, vész el a süllyesztőben, ha kevés a pénze.Mert nincs szem ami észrevegye a nagyságot.Valahogy tényleg baj van az érzékelő szerveinkkel. Nem vesszük észre a jót, a szépet, a meghatót, a kimagaslót, a zenéről nem is beszélünk. Szinte igazi művészi zenéről nem is beszélhetünk, pedig lehet, hogy van, csak nem halljuk őket meg. Mert nekünk a Dáridó kell . Meg a mulatós. S ha felteszek egy régi bakelit lemezt, elerednek a könnyeim a gyönyörűségtől. Az emberek nem is tudják, mitől fosztják meg magukat.Mennyi szépségtől. Bár talán nem is kell nekik. Ugyanúgy mint a kreatív ember, hiába kreatív, nem veszi észre senki. Mert nem egy nagy olasz divattervező munkája. Vagy felkapott desingeré. Gyilkos korban élünk. Amely mindent és mindenkit elpusztít, ha az nem a pénzfa gyümölcse.De ugyanez a kor szegény is . Nincsenek nagy alkotások sem kicsi alkotások, nem nyűgöz le más ügyessége senkit, nem ad lehetőséget, hogy a valakiben szunnyadó tehetséget felfedezze, de mivel a jó ízlés megkívánja, kreálunk magunknak művészeket.De hol vannak az igazi nagyok?