"Mi van az emberek között?....Maga nem tudja még, hányféle kapcsolat van, az emberek négy, őt fogalommal gondolkoznak, van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom....De van más is, aminek nincsen neve. Van titkosabb s érthetetlenebb kapcsolat is, ami nem barátság, nem szerelem, s mégis oly forró és eleven, hogy nem lehet kitérni elöle."
Saját megállapításom, tán mondhatni tapasztalatom, hogy vannak emberek között, olyan szálak, ill. fordítva írnám, vannak olyan emberek, akik közt olyan szálak vannak, melyek nem ismernek sem távolságot, sem nemiséget, sem akadályt, és vonzzák a másikat maguk felé, nem tudni miért, nem tudni mi az ami a másikban vonzó. Mégis valamiféle testvéri, anyai, vagy apai őserő érzésnek nevezhető, szeretettel teljes, mindent felülmúló vágy és féltés ez, a másik elismerésére, vágy a megismerésére, vágy arra, hogy elismerjen minket mint társat, lelki társat, messzi akár nagyon messzi társat, a mindennapokban! Sokaknak érthetetlen e gondolatfűzér. Mágis van, hogy harag s minden alkalommali összeveszés valami miatt fájó, ám közben érzi az ember, azt hogy kell az a másik, kell a bizalma, a szeretete, a lényeg, ami teljessé teszi életét. Vajon mi lehet ez? tán egy másik dimmenzióból átható erő, tán a múlt valamiféle maradéka, vagy a jövőbeni történések előszele. nem tudni. Csak azt,hogy van hogy létezik ilyen érzés, és aki ezt megveti, vagy ágál ellene, hiába teszi, mert valahol úgyis nyomot hagy, hanem most, majd egyszer soká, tán a halál után.
Írte Buba, elmélkedései után 214 május havában
-Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer valakit.
-Magról vetik, - nevetett rám.
-És honnan szerzik hozzá a magot?
-Nem kell azt szerezni. Belőlünk, magunkból pereg. S megfogan a tenyér símogatásában , a szem pillantásában, a kimondott szóban!
- Öntözni nem kell? -Dehogynem. Jó szóval!
-Nem könnyel?
- Ments ég, a könny sós, s kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell -e a szeretetet?
- Palántázni bizony! Elültetni még a szikes talajba is: Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt, semmit sem ér?
- Igen úgy értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes!
Lejegyezte Kun Erzsébet nyomán Buba 2014. május havában
