Az érzelmekről beszélni nehéz. Megfogalmazni azt, amit magadban belül érzel.Szavakba önteni szereteted, fájdalmadat, örömöd, bánatod, vágyaid és félelmeid, mindezt úgy, hogy átérezzék megértsék, és veled együtt örüljenek, vagy sírjanak. Az érzelmeid kimutatásával sebezhetővé válsz, mert olyan dolgokat árulsz el, amik lényed legbelsőjéhez tartoznak, s csak te tudsz róla.Gyakran saját magad is meglepődsz, és nem tudod kimondani senkinek. Szeretnéd de nem megy. Meg vannak a szavak, meg vannak az érzelmek, de egyszerűen nem tudsz kapcsolatot teremteni a kettő között, hogy az kifejezze az érzéseidet.
Máskor azért nem mered elárulni, mert félsz mások reakcióitól. Vajon milyen következménye lesz annak, ha kimondod a gondolataid? És ez hogyan fog hatni, a későbbi kapcsolataidra? Hogyan, kinek, és mikor mondd el? Nehéz döntés.... de sosem szabad elszalasztani a megfelelő alkalmat, száraz ágak töredékeiként benned marad, és örökkön szúrni fogják lelkedet!
Az igaz barátaid sosem fognak kinevetni, kigúnyolni, vagy megalázni. Nem csúfolnak a könnyeidért, nem beszélnek ki a hátad mögött, mert egy napon lehet, hogy nekik lesz szükségük rá, hogy meghallgasd őket, még akkor is ha oly nehéz összepárosítani a szót az érzelemmel!
Írta Buba
