"Ha szeretet...nincsen énbennem..."Pál apostol intő szavai nélkül is érezzük, szükségünk van a szeretetre. E szükségbe növünk bele, s ha kielégítik-anyánk először, majd a család s a tágabb környezet-,akkor természetessé válik számunkra,hogy el tudjuk fogadni. Bizony ezzel a képességgel sem születünk,a szeretet elfogadását is tanuljuk.Hát még azt hogyan kell adni! És mennyit? kinek? és mikor?Milyen sok a kérdés! És minél több, annál nyilvánvalóbb, hogy az emberi kapcsolatban, melyben felvetődtek,sok megoldatlan kérdés feszül.Amikor fel sem merül a "szeretnek-e, szeretek-e,hogyan szeress, hogyan szeresselek?"kérdése,addig olyan paradicsomi állapotban vagy,melynek létezéséről jószerivel nem is veszel tudomást.Nem baj, ne siess a tudatosulással!.Az élet ritka ajándéka, amikor így érzel.A kérdések úgyis eljönnek egyszer, ha a két egymást szerető változik, vagy körülöttük a világ.Márpedig az biztosan változik, nem bújhatsz el előle.S ha emiatt elfog a bizonytalanság,gondolj arra, hogy a változásokban benne van a remény is:megsúgják a választ a nyugtalanító szeretet-kérdésekre.Miért nem tudtad szeretni?Mi volt a gát?-néhány év múlva semmivé foszlik az akadály, és így maga a kérdés is.Miért szeretted?-bizony nehéz meggyőzni magad, hogy kérdés nélkül átérezted a szeretet teljességét,valaki iránt,aki most teljességgel hidegen hagy. Mindezen kérdéseknek nem vagyok szakértője,legfeljebb annyira mint ön, kedves olvasó!De Müller Péter írása vezérhangként keltik fel bennem a kíváncsiságot, és az igényt:tegyem fel a szeretet kérdéseit.
